Úgy érzem, hogy semmi kedvem ahhoz aminek jönnie kell, és semmi lehetőségem nincs, mit tegyek?

Valahogy én is így gondolom....

Egyébként nézd meg a Harcosok klubját, valami ilyesmiről szól az is, nekem a kedvenc filmem.

Szia! Sajnos ezzel a kilátástalansággal rengeteg ember küzd a környezetemben, és én is eljutottam már erre a pontra, de ki lehet kerülni belőle. Apukám fiatalkori élménye a legpozitívabb ellenpélda erre. Azt mondja, neki az adott új lendületet, hogy újra és újra elképzelte magát a jövőben, egy boldog élettel, olyan emberekkel, akiket kedvel és élvezetes munkakörülményekkel. Akarnia kellett, hogy vágyjon a boldogságra, de a végén már nem is tűnt olyan elképzelhetetlennek a pozitív jövő. Ha ő akkor feladja, akkor most nem írhatnám neked ezeket a sorokat. Mily meglepő :-)

22L

Veled tudok érezni dettó én is ugyanígy érzem.

Az egész életet egy rabszolgaságnak érzem, előírják, hogy mit tegyél és ha nem teszed akkor egy szar alak vagy.

Én most egy suliban vagyok de már a tanulást is megutáltatták velem, soha nem szerettem amúgy sem ha szabályokat írnak nekem elő. Most sem szeretek tanulni.

Az egész életet meg amúgy is kilátástalannak látom, ahol a munkákért éhbért kap az ember, persze ilyenkor azt mondják ,hogy miért nem tanultál. És miért nem lehet megfizetni azt aki mondjuk gyárban robotol, vagy azt aki kidolgozza a belét? Nem tanulás kérdése, de lényegtelen.

Ilyenkor mindig azt kívánom bár inkább egy lakatlan szigeten lennék. Ott legalább te vagy önmagad.

De azért próbálom a sötét oldal világosabbik részét is nézni, próbálok pozitív lenni még ha minden nem is tűnik annak.