Mi a baj velem? Miért akarok folyton egyedi lenni? Miért vannak ilyen ostoba érzéseim? Csak én látom így vagy begolyóztam?

Sziasztok! Az egész story ott kezdődött, hogy van egy hugom. Tehetsége van az íráshoz és a rajzoláshoz. Eleinte nagyon rossz érzés volt, hogy a szüleim őt igen engem viszont nem néztek semmibe. :( Nem őrá voltam irigy hanem magamat utáltam, hogy én miért nem találok valamit amihez van elég kitartásom és még esetleg tehetségem is van hozzá. Mindig mindent elkezdtem és aztán félbe is hagytam. Mindig az az érzés van benne, hogy valami olyat akarok csinálni amit a körülöttem lévők nem. Így talán végre rám is odafigyelnének. De akármibe bele akarok kezdeni egyszerűen a hugom ott legyeskedik körülöttem mintha mindent le akarna nyúlni előlem, hogy ő is csinálni akarja ő is ki akarja próbálni stb de még az öltözködésben is. Megbolondulok már ettől komolyan. És mindig attól félek, hogy neki jobban fog menni neki lesz elég kitartása stb. és én megint nem fogok tudni semmit. Kérlek mondjatok valamit mitől van ez az érzés és hogyan tudnám leküzdeni. Úgy érzem mindent el vesznek tőlem ami én vagyok. Ha edzeni akarok ő is akarja ha gitározni akarok tanulni ő is azt akarja mi a fene van?! Már semmiben sem lehetek egyedi ha mellettem van? Nem tudok tovább megbírkózni ezzel.