A pszichológusok is csak a saját hasznukra gondolnak, vagy ennyire imádják a munkájukat?

Az eset nem mostanában történt, de azóta is idegesít, ha eszembe jut.

Össze voltam kényszerítve egy pszichológussal (nővel). Nem terápiára jártam, csupán a szüleim révén ismertük egymást (kamasz lány vagyok) és úgy jött ki, hogy néhány órát 3-4 hetente mindig kettesben kellett töltenünk. Eleinte még el voltam vele (régebbről ismertük egymást), beszélgettünk mindenféléről, a szakmája alapján nem is furcsáltam annyira, hogy természetesen arról próbál faggatni, hogy vannak-e barátaim, milyen a kapcsolatom a szüleimmel, szeretem-e a sulit stb. Én úgymond megbíztam benne, mindent elmondtam úgy, ahogy volt és ez nem igazán tartozott a szuper kategóriába. Erre megemlítette, hogy el kéne járnom hozzá terápiára. Voltam már kisgyerekkoromban nem is egy pszichológusnál, nem voltak kellemes tapasztalataim. Erre nagyon felment bennem a pumpa, elmondok neki mindent, ő meg azt mondja: Nincs minden rendben veled, gyere el hozzám terápiára. Jó elismerem, akkor túlreagáltam a dolgot. Utólag még mindig nem tudom eldönteni, hogy vajon csak az újabb jó pénzt fizető pacienst látott bennem, vagy tényleg segíteni akart. Pár hónappal később nem ugyanennél a nőnél, ez egy másik ismerősömnél is hasonlóan megtörtént.

Aztán elgondolkodtam: Végtére a pszichológus is csak egy szakma, aki annak megy, az abból él, hogy mások lelkét ápolgatja. Miért kell ezt könyvből tanulni? Aki pszichológus lesz, az valószínűleg azért lesz az, mert szeret emberekkel foglalkozni, megérti őket stb. És aki ezt szereti, az nem érzi ösztönösen, hogyan kell viselkedni másokkal? A könyvekben leírt módszerek csupán sablonok, amiket alkalmaznak és közben elfelejtik, hogy hogyan beszéljenek úgy a "betegekkel", mint ember az emberrel? Persze hogyha valakinek valamihez van tehetsége, akkor csináljon belőle pénzt, de mégis milyen rossz érzés az, hogy ez azért hallgat engem, meg ad tanácsokat, mert én, vagy a kórház fizet neki? Ugyanez vonatkozhat az orvosokra is. Ha nem fizetsz, meghalsz, mert nem mondja meg mi a bajod?

Inkább egy olyan emberrel beszélgetek el, aki nem vár érte haszont. Mi a véleményetek? Lehet, hogy csak nekem vannak ilyen rossz tapasztalataim, de állítom: egy lelkileg teljesen egészséges, életvidám, intelligens kamasz vagyok, aki mint látszik önértékelési problémákkal sem küzd. Akkor mégis MIT akarnak rajtam gyógyítani? És mit akarhattak azon a másik lányon is?