Ha nem másoktól függ a boldogságunk, akkor nincs is szükségünk senkire sem?

na várjál, hát gyerekkorunk óta ,szerintem az ittlévők többsége, szülők között nő fel, akkor alap dolog, hogy kialakul valamiféle függőség az emberekhez,aztán ahogy nődögélünk egyre jobban rájövünk hogy a magány szar.

vannak bizonyos határok ,az egyedüllét és a népszerűség között, de nem lehet kijelenteni, hogy namármost én fejben helyre rakom magam és boldog leszek egyedül, aztán persez ha neked sikerül akkor örülnék ha megosztanád velünk

de legtöbbször nem erről van szó, hanem hogy megtaláljuk a társaságot ahol önfeledten, gátlástalanul jól érezhetjük magunkat és nem kell megfelelnünk egymásnak