Amikor csengetnek állandóan furcsa érzésem van. Ez vezethető vissza a gyerekkorban ért traumához is?

Állandóan amikor csengetnek nem merem kinyitni az ajtót, mert olyan érzésem van, hogy rendőr az, vagy valaki olyan aki miután kinyitottam az ajtót rám támad, és megöl. Még csak az ajtó közelébe se merek menni, csak a szobámban ülve várom remegő kézzel, hogy elmenjen és ne csöngessen tovább. Múltkor az egyik szomszédnak nem nyitottam ajtót szintén emiatt a probléma miatt, és már dörömbölt az ajtón, hogy tudja, hogy itthon vagyok és nyissam ki, én pedig lekuporodtam a földre és sírógörcsöt kaptam, és addig nem nyugodtam meg míg nem ment el. Általában amikor közlekedek ki-be elmegyek valahová nincsen semmilyen rossz érzésem se, és akkor se ha van valaki itthon amikor csengetnek és nekem kell ajtót nyitnom. Ez az érzés csak akkor jön elő, ha egyedül vagyok és akkor csengetnek. Nem volt tökéletesen zűrös a gyerekkorom. A tesóm 18 éves kora óta ki-be járkált a börtönből fél évnél többet egyszerre még nem töltött kinn. Kb amikor én 8 éves voltam, üzletelt arabokkal is, akik egy csomószor megfenyegettek, hogy szedjem ki a tesómból a pénzt különben még a végén bajom eshet. És általában a rendőrök is a mi lakásunkból vitték el bilincsbe verve. Az arabok is, és a rendőrök is csengetéssel jöttek ugye, és általában volt rá példa amikor egyedül voltam itthon nem egyszer. Szóval ez a dolog vezethető vissza a gyerekkoromra? Mit csináljak, hogy ne legyen ilyen érzésem, és ne féljek kinyitni az ajtót, vagy legalább a közelébe menni, hogy megnézzem, hogy ki van az ajtó mögött? Félek, hogy ha elköltözök saját lakásba, akkor is bennem lesz ez a félelem, és félek, hogy az egész életemet végig fogja kísérni. Mit csináljak? :S (A pszichológust ne is ajánljátok, nem megyek oda :((( )

18/L