Szerintetek kisiklott az életem, és mit kezdenétek egy ilyen élettel?
24/F vagyok. Az egész életemnek nincs semmi értelme. Nincsenek barátaim, amiről nem feltétlenül csak én tehetek. Még mindig otthon lakom szülőkkel és iskolába járok, pedig már szeretnék elköltözni és önállósodni. Hiába van diplomám, mégsincs semmi esélyem elhelyezkedni. Emiatt fogtam bele az MSC-be, hogy legalább ne úgy keressek állást, hogy egész nap otthon ülök tétlenül.De a sulinak szintén nincs értelme, mert ez egy olyan szak ami nem kell sehova (környezetmérnök, oktatás színvonala a 0-hoz közelít). De ami a legrosszabb, hogy nem is igazán mehetnék dolgozni, mert a szülők nem engedik, mert akkor megvonnák a családi pótlékot meg az ilyesmi támogatásokat. Sőt még azt sem engedik hogy iskola mellett dolgozzak, mert meg vannak győződve arról hogy én hazudom azzal kapcsolatban hogy felesleges ott ülni az összes órán és tudnék mellete dolgozni.-(Biztos tudják mikor csak középsulit végeztek, és őket nem kényszerítették hogy egyetemre menjenek munka helyett, és emiatt engem kell kényszeríteni és azt hiszik hogy ez nekem jó)-. Ja : máskor meg lecsesznek hogy nagy bamba vagyok, mert más már ilyen idős korban dolgozik meg családot alapít, én meg a itthon ülök(csak hogy ha egyszer ők tiltanak mindentől). Utána meg szép nyugodt megbánó módon mindent elmagyaráznak, hogy csak a jót akarják, és akkor ezekután még én érzem magamat rossznak.
Ja és egy hülyegyerekként kezelnek, még a széltől is óvnak, mindent kivesznek a kezemből és helyettem intézik el, és utána meg leosztanak hogy milyen egy gyerek fejű vagyok. Szerintem meg vannak győződve arról hogy még 60 éves koromban is majd ők mondanak meg mindent.
És akkor így néz ki egy átlagos hetem egyetemista munkanélküliként: bemegyek suliba, ott ülök egész nep feleslegesen a semmiért, nem csinálok semmit, nincs kivel egy jót beszélni, majd hazamegyek és otthon se csinálok semmit, szülőkkel nem lehet jól elbeszélgetni mert minden csak parancsolgatással, lecseszéssel és kényszerítéssel végződik. Összességében azért járok suliba mert utálok otthon ülni, és 1 nap 1 jó dolog történik velem : az hogy utazok egyet(vonattal járok be). Hétvégén és szünetben megint semmi.
Szóval ebből az egész elcseszett életemből elegem van. Egy percig se bírom tovább!
TI MIT KEZDENÉTEK A HELYEMBEN?
Van még remény? Van valami pszichoterapeuta aki segítene, vagy csak kössem fel magam? Már tényleg nem tudok mit tenni? Az volt eddig a reményem hogy állást találok és húzok el otthonról, de az is kezd az előbb említettek miatt szertefoszlani.
válasza:Hasonló helyzetben vagyok. Ne feltétlenül a szakmádba vágó munkát keress, még így is nehéz lesz találni.
Vmi diákmunkát. A szülőknek felesleges tudni róla.
válasza:Egyáltalán nincs azon mit szégyellned, hogy még a szüleiddel laksz. Hiszen hol is másohol lakhatnál, ha nincs állásod, nincs saját lakásod. Hidd el sokan vannak ugyanebben a helyzetben, hogy diplomával, fiatalon nem tudnak életet kezdeni, mert nincsenek lehetőségek. A hiba nem benned van, hanem a mostani gazdasági-politikai helyzetben.
Ne keseredj el, és ne hibáztasd a szüleidet se. Nekik te mindig az ő édes, ici-pici fiacskájuk maradsz, akárhány éves is leszel. Biztos vagyok benne, hogy nagyon-nagyon szeretnek téged, és csak a legjobbat akarják neked.
Amíg a helyzeted nem rendeződik valahogy, addig is el kell foglalnod magad valami értelmes dologgal. Ahogy az előző is írta. Vállalj valamilyen - mindegy milyen - munkát, a szülőknek nem kell tudniuk róla.
A sulit, a munkahelyet pedig arra is felhasználhatod, hogy kapcsolatokat építesz ki, ismerkedsz. Ez pedig másképp nem megy, neked kell nyitnod az emberek felé. Semmi különös nem fog történni, ha szóba elegyedsz a csoporttársaiddal, a leendő munkatársakkal. Mindjárt nem fogod ilyen sötéten látni a világot, ha lesznek haverjaid. Még talán a szerelem is rádtalál.
Na, ne keseredj már el! Fel a fejjel, és tessék cselekedni. Sopánkodással nem mész semmire.
válasza:Terrorban vagy. Ha nem szabadulsz ki akárhogy, bele fogsz dögleni.
Olvass utána a Soteriának... (de nem tőlem hallottad)
És ha az se sikerül, akkor pszichológus.
Köszi a válaszokat, tanácsokat!
Próbálkozom valami értelmet találni az életben. A suliban viszont már nem tudok barátkozni, mert ott el vagyok könyvelve nyugodt csendes alaknak, akit senki se kedvel.
Semmiképp ne keseredj el és ne add fel, hisz annyi szép dolog történhet még Veled.
Elég fiatal vagy és bőven van még időd.
Ha úgy érzed, hogy környezetmérnökként nem tudsz elhelyezkedni majd, akkor tényleg keress másféle munkát. Sokan helyezkednek el olyan helyen ami nem a végzettségüknek megfelelő. Ettől még simán helyt tudsz majd állni.
A szüleiddel pedig szerintem először ülj le és kérd meg, hogy hallgassák végig amit mondasz , tartsák azt tiszteletben és adjanak esélyt arra, hogy megmutasd nem vagy már kicsi gyerek . Ha úgy érzed attól félnek, hogy elszakadnál Tőlük, akkor biztosítsd Őket arról, hogy ettől még a Te szereteted megmarad irántuk, de élned kell az életedet.
Ha mindent kivesznek a kezedből, akkor nem kapsz esélyt arra, hogy igazán önálló légy és tudj gondoskodni magadról. Persze ezt valahogy úgy kell elérni, hogy ne sértődés legyen belőle és ne zavarjanak el otthonról, hanem mondjuk fogadják el, hogy pl. albérletbe mész, de ettől még a támogatásuk maradjon meg feléd.
Kapcsolatok: Ha úgy érzed nincs merszed nyitni az iskolában, akkor keress magadnak valami hobby-t amivel kikapcsolhatsz és próbálj meg ott ismerkedni (ott még nem alakult ki vélemény rólad). Egyébként nem baj, ha egy kicsit zárkózott vagy. Lényeg, hogy állj ki magadért és akkor így is szeretni fognak, sőt értékelni fogják, hogy nem a sémát próbálod utánozni, hanem van egyéniséged.
válasza:Örülj neki,hogy nem vagy annyira idióta,hogy 24 évesen családot alapítasz.
Aki 24 évesen ilyet csinál az vagy nem normális vagy gazdagok a szülei.
Veled egy idős vagyok,26 vagyok,de itthon lakok és ez a következő 10 évben is így lesz,egyedül totál esélytelen,hogy megélj,ha csak nem vmi nagy menő állásod van.Én is mást tanulnék,ha elölről kezdhetném.
Gyerekem nem lesz soha,ezt már most tudom,de szerencsére nem is akarok.Örülök,ha egyedül átvészelem valahogy az életet.
Kedves kérdező!
Azóta alakult-e valami változás az életedben? Vannak pozitív fejlemények?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!