Szerintetek mitől lehet az, hogy teljesen máshogy gondolkodom mint a legtöbb ember, van ennek neve vagy csak egész egyszerűen másmilyen a személyiségem, vagy rosszul látom a dolgokat és nem is különbözünk annyira?

Viszont ha csak másmilyen lenne a személyiségem, attól még ilyen alapvető dolgokban nem különböznék, nem? Arra gondolok, hogy nem igazán érzem hogy lennének érzelmeim, természetesen vannak persze, de csak ilyenek, hogy a lassú felfogású és buta emberek fel tudnak idegesíteni, kíváncsi vagyok dolgokra, szoktam lelkesedni dolgokért, várni dolgokra, bár ez utóbbi kettőt sem olyan mértékben ahogy egyeseknél látom, és például ha valami beteljesül amit vártam, akkor sem élek át semmilyen extázist, csak örülök és kész de ez sem sokkal másabb mint amikor pl. csak simán jól érzem magam a mindennapokban. Rajzoltam egy képet, hogy illusztráljam is a dolgot: [link] A fenti az én mindennapjaimat mutatja, az alsó pedig másokét (szerintem). Az alapállapot nálam a "jól vagyok". Vagy csak nekem tűnik úgy, mintha másoknak ennyire változatos lenne az érzelmi világuk? Nem tudok mások fejével gondolkodni, fogalmam sincs ki mit érez bizonyos szituációkban, csak azt látom amit csinálnak / mondanak. Nagyjából én is ugyanúgy viselkedek mint ahogy ők, ugyanazokat mondom, ha valaki elmesél valamit aminek örül, "együtt örülök", ha valami szomorút próbálok együttérző képet vágni, holott se az öröme sem a bánata nem érint meg egy másodpercig sem. Más, nekem abszolút nincsenek romantikus érzéseim senki irányába, soha nem is voltak, nem is értem ezt az egész szerelem-témát. Van olyan, hogy kedvelek embereket mert van pár jó tulajdonságuk, de nem ez a jellemző, mivel valamilyen szinten mindenki akadályoz valamiben (lényegtelen milyen apróságról van szó), ezért inkább úgy mondanám, elviselem őket, ha nagyon muszáj = ha hasznukat látom. De az ilyesmit nem értem, hogy valaki nem tud valaki nélkül élni, vagy hiányzik neki, jól érzi magát vele, stb., még a szüleimet sem szeretem pedig azon kívül hogy gyerekkoromban korlátoztak (ésszerű módon, tehát nem ilyenekre gondolok hogy a nap minden percében azt kellett csinálnom amit mondanak) nem ártottak semmit. Visszatérve az érzelmekre, érzelmi reakciókra, nekem az is furcsa amikor valaki meglát, vagy olvas valamit, valami olyat ami az ő életére semmilyen befolyással nincs, akkor az is kivált valamilyen reakciót belőle. Nekem megcsonkított kisbabáktól kezdve a megható történetekig bármit mutathat az ember, kb. ugyanannyira "hat meg" mintha nemtudom, egy darab mezőn heverő golflabdát láttam volna. Ez miért van, hogy mások ilyen érzékenyen reagálnak bizonyos dolgokra? Például gondoljunk az állatkínzásra. Hihetetlen milyen agresszívan szoktak megnyilvánulni az emberek egy állatkínzóval szemben, vagy ha csak ilyesmiről olvasnak... Nem azt mondom, hogy jó dolog az ilyesmi, mielőtt félreértenétek, csak azt, hogy én ha ilyet látok, vagy ha csak az utcán sétálnék és meglátnék valakit amint épp egy állatot bántalmaz, sétálnék tovább mintha mi sem történt volna, "ő dolga" alapon, tehát amíg mondjuk nem az én háziállatomat lopná el addig felőlem azt csinál amit akar.

Tudnék még mit írni de ez az ami a leginkább szembetűnő különbség köztem és a többiek között, azt hiszem. Világosítsatok fel, tényleg ennyire az érzelmek vezérlik a legtöbb embert, és létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy érzelem, vagy ez csak valami felvett/tanult viselkedés és mindenki ezt a képet próbálja magáról mutatni?