Olyan elegem van. Tök magányos vagyok. Mi legyen? (Olvasd el légyszi)

Az a helyzet hogy a személyiségem nagyon függ attól hogy épp kivel vagyok.Nincs is olyan hogy "én".Mindig valaki más akarok lenni mert nem tudom ki vagyok vagy nem merem önmagam vállalni,mert a barátnőim ezt "verték" régen belém.Mindig lenéztek,de akkor ezt nem vettem észre és lassan hozzászoktam.Viszont most hogy visszagondolok annyi rossz dolgok tettek velem,hogy szerintem elvesztettem az igazi énem.Félek dolgokat kimondani,mert mi lesz ha hülyeséget mondok,vagy valakinek nem tetszik.Folyton az volt a téma hogy ki hogy néz ki, ki milyen "népszerű" és valahogy ez belémvésődött míg ők egyszerűen megtudtak változni nekem ez nagyon nagyon nehezen megy.Sőt....Már nem vagyunk barátnők és teljesen elveszettnek érzem magam.Mindig kell nekem egy olyan barátnő aki mellettem van. Mióta összevesztünk egyszerűen senkivel nem tudok kapcsolatot kiépíteni(barátilag).Szerintem valami eltört bennem és lehet hogy egy életre. Nagyon szenvedek komolyan és ezt nem túlreagálom mert 2 éve ez megy. Félek már barátkozni mert mi van ha annak is ez lesz a vége? Önértékelési problémáim vannak azóta mióta nem vagyok velük,egy nagy nullának érzem magam támasz nélkül.Annyira rossz:( Igazából ez elég részletes dolog és így nem tudom leírni de annyi a lényeg,hogy én a hülye naív kislány gimnáziumból átjöttem egy olyan iskolába ami nagyon a mérce alatti,csak mert a barátnőmmel akartam lenni(akivel azóta összevesztem persze) és itt ragadtam már.Ez nem az én közegem.A gimi az volt az én jó kis helyem és úgyérzem ott megtudtam volna változni de itt így nem megy. 0 barátom van azóta. Alig várom hogy vége legyen a sulinak és tisztalappal kezdhessek Pesten főiskolán.Ott senkit nem ismernék és nem ítélném el őket első látásra,bárkivel mernék barátkozni mert nem érezném úgy hogy (fúú ez most beképzelten fog hangzani de ezt láttam 9 évig) nem elég jók nekem.Nem úgy mint itt ebbe a kisszarvárosba. Adjatok valami tanácsot légyszi. 17/L