Ez normalis? Van meg ilyen ember itt?

akkor egyszerűen a szépség mögötti ürességet látod. (Vagy csak érzed, de ez mind1 is.)

sok bajod lesz még emiatt... de kitartást, mert ez JÓ dolog! :)

A kommentek elolvasása nélkül:

Igen, én ilyen vagyok.

Szerintem nem feltétlenül "a szépség mögötti ürességet látod" - vagy ha igen, az sem jó, mert aki szép, nem feltétlen felszínes, csak nagyobb rá az esély. (És aki így vélekedik, pont ugyanúgy külsőből ítél, mint a másik oldal: "aki szép az hülye" >> << "aki ronda, az unalmas". Ezen a ponton lehet megfigyelni, hogy ki mihez kezd az ilyen tapasztalattal: a FELSZÍNES ember, akinek megvan a tapasztalata, hogy a sokak által elutasított ember is lehet érdekes, az egyszerűen FELTÉTEL NÉLKÜL előnyben fogja részesíteni a csúnyácskákat.)

Szerintem egyszerűen csak megláttad azt, hogy attól, hogy akit más első látásra beskatulyázna és elutasítana, az megeshet, hogy nagyon is érdemes LEHET a figyelmedre és mivel náluk több sikerrel jártál, nagyobb előszeretettel keresgélsz közöttük: mert attól, hogy valaki sokat vigyorog, még nem biztos, hogy jószándékú, illetve attól, hogy valakit nem vesz körül sok ember, nem biztos, hogy rossz ember.

Tehát a "szépség mögötti ürességet" vagy a csendesség mögötti LEHETŐSÉGeket látni nem (feltétlen) teljesül egyszerre - a legideálisabb, ha csak az utóbbit tartjuk szem előtt.

A 30. hozzászólással meg nagyon nem értek egyet, mert a saját bőrömön tapasztalom, hogy ez mennyire rossz. Gyakorlatilag velem nem nagyon mernek szóba állni a visszahúzódóbb emberek, mert a visszajelzések alapján nem vagyok épp randa. Ugyanakkor a nagyképű szépfiúk rendszerint bepróbálkoznak - könnyű prédára számítván - és csak pislognak, amikor elküldöm őket. Tehát külső alapján mindenki 3,14csának néz, ami miatt első körben a visszahúzódók alapból kerülnek, a nagyképűeket meg én küldöm el...

Még jó, hogy van párom és nem kell vesződnöm az ismerkedéssel, mert nagy bajban lennék.

Had meséljem el, hogy legutóbb, mikor lementünk egy helyre a Párommal, vadidegenek hangosan beszélték, hogy "milyen jó csaj és milyen pasija van már"... >> Tehát kitűnő alapot adok a felszínes idegeneknek a pletykákra - mivel magam is visszahúzódó vagyok és kb senki nem ismer - hogy vajon miért nem egy izomaggyal vagyok...

Ugyanakkor persze alapból magam is hajlamos lennék arra, hogy a jól öltözött szép lányokat elsőre elutasítsam, de a magam példájából kiindulva mindenkinek meg kell adnom az esélyt. Mindenkit külön-külön kell kezelni, mert mind mások vagyunk, de azért az arányokból adódóan megértem, ha valaki nem akar vesződni azzal, hogy kiszűrje, hátha van kivétel.

De ha már kivétel: akkor meg kell említeni, hogy találkoztam már visszahúzódó, ám aljas emberrel is, aki megérdemelte, hogy egyedül van, pedig neki is megadtam az esélyt, de csúnyán eljátszotta.

Szóval nem szabad teljesen átesni a ló túloldalára, hogy "mennyire inkább az ellenkezője igaz a sok sztereotípiának".

23/l

(26-27. voltam egyébként)

(Még egy másik rossz tapasztalatomat is elmondanám, mert egy lány számára nem sok veszélyesebb szituáció adódhat:

az osztályomban elkezdtem barátkozni egyszer egy fiúval, mert láttam, hogy többnyire egyedül van és bukdácsol is. A srácról pár hónap múlva kiderült, hogy valami nincs rendben nála és kicsit veszélyes lehet - mert erősen zaklatás-gyanús tevékenységbe fogott, miközben irreálisan félreértelmezte, ahogyan barátilag fordultam felé. Tehát érdemes óvatosnak lenni.

A "szépségek" sztereotípiáiról pedig úgy gondolom, nem kell sokat mesélni... :D )

a 30. vagyok, és azt reagálnám, hogy:

a szépségedre "ráfeküdve" élsz, különben nem kapnál a "sutyerák" srácoktól annyi "próbálkozó" pillantást... EZ FIX

te is a szépséged rabja vagy, kár a "belső értékeket" bizonygatnod...

Olyan meg előfordul, hogy egy sima farmer, fehérpólós párosítással ültem egy padon, és oda jöttek, hogy foglalt-e még a hely estére? --.--"

nem tartom magam szépnek, ezért a vitánk alapját képezi a szépség szó definiálása, mégis azt gondolom, hogy az hülye, aki nem használja ki a szépségét, de az meg gonosz, aki csak emiatt "tud társat találni".

ha a kettő közt vagy, akkor elnézést minden ellenséges szóért. Nem ismerlek eléggé, hogy bármit is merjek állítani, de az kimerem, hogy "minden ember megismerésére NINCS IDŐNK" :) ezért általánosítunk. Én is, te is! :D tagadni kár volna... különben mindenkivel "mély interjúznál", hogy megtudd, mennyire értékes? :)

a különbség annyi lehet, hogy valaki "beismeri, valaki nem" :D puszi ;)

Értem, amire gondolsz, de nem gondolom, hogy bármit is bizonygattam volna és igen, mérhetetlenül bosszantó, hogy farmerban és atlétában is méregetnek. (Egyedül akkor öltözök fel nőiesen (nem kihívóan!), ha a Párom is velem van és nem mondhatnám, hogy követem a divatot.)

(A szépségről annyit, hogy általánosságban szépnek az mondható - sajnos már önmagában az - ami gyönyörködtet, azonban legkonkrétabban mindig csak szubjektív módon körülírható - így nehéz lenne definiálni, de nem is kell, ha egyszer leírtam, hogy "visszajelzésekből ítélve"...

Sajnálatos, hogy elszakadtunk az antik értelemben vett szépségtől, amikor szép csak az lehetett, ami jó/hasznos/alkalmas valamire: „Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.”)

Szerintem elmondható, hogy abban amit leírtam, senkit nem támadtam és csak felhívtam a figyelmet arra, hogy nem baj, ha nyitva tartjuk a szemünket - illetve leírtam, amit tulajdonképp lényegében megismételtél - számomra érthetetlen indokból -: hogy

amilyen arányban kiderül, hogy igaz az, hogy

>a szépek tényleg buták, mert "megtehetik" - és a maguk baja, ha ez nekik elég< és hogy

>a visszahúzódóak tényleg többnyire értékesebbek, általában egyedibbek és többet gondolkodnak<,

"érthető, ha valaki nem akar vesződni azzal, hogy akad-e kivétel".

Nem mennék bele elemezgetésekbe, a mondandód tartalmát illetően - mert hosszú lenne - de elegendő is megtekinteni a hozzámállásod (mindig figyelem a szándékot): miután én elzárkózva a szélsőségektől, semmi mást nem tettem, csak arra buzdítottam barátságos hangvétellel, aki olvas - meghagyván mindenkinek elemi jogát a véleményalkotásra -, csak hogy járjunk nyitott szemmel. Mert csak ennyi a lényeg - ha erről a végéről fogod meg a dolgokat, abból baj nem lehet.

Te gyakorlatilag már egyből el is akartál csitítani - ismeretlenül - mert nem tudtál belerakni egyik skatulyádba sem. Én ezért járok inkább nyitott szemmel és igyekszem a legkevésbé skatulyázni - mert a világodat Te alakítod, kicsit mindig olyan, amilyen akarod, hogy legyen. Minél árnyaltabb, annál igazabb. Én nálad olyan árnyalat voltam - a reakciód alapján -, amit nem tudtál hova rakni, így nem a világnézetedet bővítetted (annyi időre, hogy kipróbálj), hanem eleve elzárkózol és engem próbálsz beletuszkolni a dobozkáidba.

Azt megkérdezném, hogy ha már itt vagyunk egy ilyen kérdésnél - tehát ez mindannyiunknak valamiképp lényeges -, mi fájt volna abban annyira, hogy kipróbálj?

Sosem értettem az elutasító hozzáállást. Kisebb erőfeszítésbe kerül csak FIGYELNED, hogy hátha olyannal találkozol, amivel eddig nem, minthogy jössz és bizonygatod kapásból, hogy márpedig a Te világképed alapján én nem is létezek. Ha csak figyelsz, akkor kiderül számodra úgyis, hogy mi a helyzet - ha kiderül az igazad, hogy nyilván csakis hülye lehetek, akkor nem mindegy, hogy én ezt tudom-e - ha hülye vagyok? :) Ha meg nem derül ki, akkor legalább teljesebb lett a kép. Szóval értetlenkedem továbbra is.

Csupa felesleges megmozdulás, ahelyett, hogy figyelnénk.

Ezért írtam, hogy ha abból indulunk ki, hogy nyitott szemmel járunk és figyelünk, akkor gond nem lehet - mert a megfigyelt dolgok alapján lesznek a skatulyáitok is. Akkor miért egy terméket használtok az eszköz helyett?

Bocsánat, ha hosszú lett ismét.

(26-27 & 36-37. hozzászóló)

ellentétes nézeteket vallunk, és elkezdtem írni az "ellen érveket", de sajnos annyira nem tudom, hogy mit kinek írtál, hogy csak zűrzavar lenne belőle. Szívem szerint, most tiszta lappal kezdeném a vitánkat, mert így tényleg összevisszaságnak tűnne az ellenérvem.

A lényeg az, hogy a feltétel nélküli hozzáállásodat nem érzem az irományodban. Ezt alátámasztani csak "szóválasztás, és megfogalmazási" dolgokkal tudnám, ami nem mérvadó egy tényszerű vita közepén.

És mivel te magad sem éled meg így, ahogy leírod, a kétszínűség az, ami bánt. Emiatt van az ellenszenves "hozzád állásom". Emiatt most elnézést kérek!

Igazából jól mondtad, hogy nem ismerlek, de az irományodból leszűrve véleményeztem a személyedet. Amit tudok, abból építkezünk.

A megfigyelést hangsúlyozod, de közben nem érzed, hogy az "esély adás" nem megfigyelés, hanem "tudatlanul hozzáállás"... a megfigyelések eredménye az előítélet is. Ha figyelsz, tanulsz... ha tanultál, tudsz, ha tudsz akkor meg használod a tudást. A megfigyelésemre építem a véleményem. Megfigyeltem, hogy aki szép, az üres. 1000-ből 9x

a maradék 1, meg elhanyagolható... ezért nem is foglalkozom vele. :) (jah és ne hidd, hogy téged a maradék 1-nek hiszlek, mert kétszínűnek érezlek! sajnálom)