Ez normalis? Van meg ilyen ember itt?

"1000-ből 9x"

ezt úgy akartam írni, hogy 1000-ből 1.

elnézést az elírásért

Egyébként ez nagyon izgalmas dolog, amit írsz: ismeretlenül is tudod, hogy én nem így élem meg a dolgokat... Ne haragudj, nem tudtam, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik a társalgó partnerem. - Na jó, félretéve a tréfát: leírtam valamit, azonban arról, hogy én VALÓJÁBAN hogyan élek meg dolgokat, arról egészen addig, amíg nem ismersz személyesen, nem lesz fogalmad - miután minden irományom egybevág.

(Szerintem azt hiányolod, hogy nem írtam le, hogy nem gondolom magamat szépnek. - Mert egyébként így van, de gondoltam elegendően érzékletes lesz leírni, hogy "reakciókból ítélve".)

A "szépekről" alkotott véleményed kelt benned ilyen (ellen)érzéseket, mert egyébként ezen végiggondolni sincs mit: hogy nincs semmi, amiből meríthetnél ahhoz, hogy kétszínűnek nevezz. (Az érzésekről pedig nem árt tudni, hogy nem mindig igazak - az érzéseket tudomásul kell venni és azután kell eldönteni, hogy mit cselekszem, aszerint, hogy igazat érzek vagy sem.)

Egyébként az egészet Neked írtam.

Valóban nem írtam le pontról pontra mindent, ezért most tisztáznám, - ami eddig épp csak sejthető volt -, hogy nekem az esély adásra igenis figyelni kell - tehát TUDATOS -, mert mint írtam: hajlamos lennék magam is alapból elvetni, hogy meghallgassak egy "cicababát". Az esély adás során pedig igen, figyelek. Mindig igyekszem.

Valóban, a figyelés eredménye az előítélet is (ami szintén skatulya) és a felszínes ember, ha megunta a figyelést, előveszi a skatulyákat - amit mint írtam, jelen esetben bizonyos szinten valahol meg is értek, de én inkább igyekszem figyelni. Viszont már csak ismétlem magam - mert nem került feldolgozásra egy-két dolog, amit írtam. (:

- Csak a félreértéseket kívántam tisztázni.

Nem értem, miért kap hangsúlyt nálad ismételten a személyeskedés (így ismeretlenül? :D ) - miközben én végig nem kívántam senkit meggyőzni semmiről, hanem a szemléletemről írtam mindvégig: arról, hogy én hogyan szemlélődöm és leírtam a tapasztalataim - Te pedig rólam igyekszel ismeretlenül véleményt alkotni, sőt, lehúzni, mindenképp - egyébként rendkívül mulattató, mégis provokatív módon -, annak ellenére, hogy én rólad (és senkiről) egy szót nem írtam. :)

Szerintem nincs több hozzáfűznivalóm a témához.

Szép estét kívánok! :)

(Egyébként csak azért nem írok ilyet, hogy "én nem tartom magam szépnek", mert a reakciók alapján csak látnom kell, hogy nagyon randa nem lehetek - tehát valamilyen formában, ha az önbizalmam nem is erre épül - vagy nem épül -, ez nem lenne igaz, másrészt nem csak a harsány, nagyképű egyéneket nem szívlelem, de a gyanúját is kerülöm annak, hogy álszerény legyek, mint ahogyan van, aki kijelenti, hogy "nem tartom szépnek magam és szerintem a szépek hülyék, tehát majd én megmondom a frankót". - Én nem mondom meg soha senki helyett "a frankót".

Szerintem jó, hogy különbözünk - most már duplán is.)

egyre jobban érezhető milyen ember vagy. A hozzászólásaidat te írod. Tehát te vagy a betűidben. A betűidet nem fogom támadni, mert leírhatnád, hogy "adsasaf", ezellen támadhatnék úgy, hogy "askflask"? A betűk tartalmi összefüggése az, amiből egyenes következtetést vonok, miszerint: Kétszínű, társadalmi sajnálatot elváró, kamu alázatos, kötelességtudó (látszatát) játszó, és lenéző ember vagy. A lehető legrosszabb és legundorítóbb személyiség a világon. A lenézéssel még nem is lenne baj, ha nem szajkóznád, hogy milyen szent vagy. :)

Ezt, ha meg kéne indokolnom, akkor nagyon sokat kéne írnom, ezért inkább rád hagyom, hogy olvasgass. Ha van szemed látod majd.

Hát ez teljesen nevetséges. :)

(Eleve azt nem értem, hogy - mint írtad is - egyre többet mutatok magamból, eközben Te "kétszínű"zöl. Belegondoltál komolyan egy pillanatra is abba, hogy ha ez így lenne, minek, de leginkább HOGYAN kivitelezném, hogy ennyire összetett világképet prezentáljak csupán a megtévesztés kedvéért? :D Akármibe belekérdezhetnél, a válasz beleillene egy nagy egészbe - ami eddig is érzékelhető volt.)

A biztosságod pontosan meg is mutatja a korlátaid.

("A biztosság csak az ember hangjában van." - Ludwig Wittgenstein)

Te - a tévedhetetlen szerepében - osztod rám, hogy szentnek hiszem magam, (azt hagyjuk is, hogy nem így van, de vissza tudok pontosan utalni arra, ami erre rácáfol), mikor leírtam, hogy "nekem az esély adásra igenis figyelni kell - tehát TUDATOS -, mert mint írtam: hajlamos lennék magam is alapból elvetni, hogy meghallgassak egy °cicababát°" << abból, hogy ezt "bevallottam", tökéletesen lerí, hogy (mint tisztában vagyunk vele) magam is teli vagyok előítéletekkel, csak épp igyekszem nem teret engedni nekik. (Ez az, hogy érzek valamit, tudomásul veszem és pl jelen esetben mégis másképp cselekszem.) Ahhoz, hogy szentnek hihessem magam, vagy nem kellene előítéletet éreznem, vagy nem kellene, hogy bevalljam - erről ennyit.

Tudod én azért beszélek csak magamról többnyire, mert másról nem szeretnék, mert senki nem járta be pontosan azt az utat amit Te, vagy amit én és én ezt igyekszem tiszteletben tartani. Mindenkinek megvan a maga valósága, de ezek még ha különböznek sem kell, hogy összeférhetetlenek legyenek, mert ettől érdekes a világ. Én többnyire igyekszem úgy élni mások mellett, hogy nem gondolok úgy rájuk, hogy ezt, vagy azt, másképp kellene, hogy csinálja, mert attól, hogy számomra valami jó választás, másnak nem biztos. Ez mindaddig működik, amíg ők sem gondolnak így rám - általában ez nem tart sokáig, mert eléggé megosztom az embereket: mert megmutatom magam. És ez pl biztos jele annak, hogy magamhoz hűen élek. (Mert ha mindenki szeretne, az azt jelentené, hogy valahol biztosan volt, hogy ellentmondásos voltam.) Az első, amit néhányak kétes besorolású tulajdonságomként szoktak megnevezni, hogy gyakran túl őszinte vagyok. Én szívesen tanácsolnám, hogy nagyon gondold át, miként alkotsz véleményt, mert én igazán látom most, mennyire félrevezeted magad, de Te már csak büszkeségből sem tennéd meg ezt.

(“Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.” - Jókai Mór)

Nem okozott nagy meglepetést a reakciód, de hogy a SAJNÁLATos részt hogy szülted oda, számomra rejtély marad, mert ha valamire igen, akkor arra igazán büszke lehetek - és ami sokaknak megdöbbentő a mai rohanó világban, ahol mindenki felszínes és csak sodródik - hogy ilyen tudatosan igyekszem élni: és hogy felvállalom, hogy igenis rengeteg kiküszöbölni valóm akad.

De ha már így bele szeretnél menni: én ugye végig magamról írtam és hagytam is, hogy acsarkodj, de ha ennyire nem tetszik valami, nem értem, miért rólam írsz ismeretlenül, miért nem írsz magadról? Miért nem azt írtad le, hogy Te hogy csinálod a dolgokat? Nem egyszerűbb bemutatni az ellenpéldád? :) Vagy félsz, hogy elvéreznél?

Máskor figyelj arra, hogy azzal, ha magas lóra ülsz és velem akadékoskodsz, nem pedig magadról beszélsz, - mint vélt ellenpélda rám -, előre felveszed a feddhetetlenség köpenyét és így könnyen hiteled vesztheted.

("Csak a sekélyes tudás dölyfös, az elmélyült ismeri fogyatékosságát ezért szerény." - Kőrösi Csoma Sándor)

Azért azt egyszer elárulhatnád, hogy milyenek "a betűk tartalmi összefüggései". :)

:D nem kizárt, hogy ismerjük egymást, de az tuti, hogy nem kedvelnénk egymást, a való életben! :D

"nincs semmi, amiből meríthetnél ahhoz, hogy kétszínűnek nevezz."

így akartad kicsalni belőlem a bizonyítékaimat, amire alapozom, hogy kétszínű vagy, ami után semlegesíteni szeretnéd, ezáltal tudsz majd méginkább "áldozat lenni". :D

NAGYON ÜGYES! :DDD komolyan! le a kalappal!

Én nekem nem kell magamat bizonygatnom, hogy lássam, amit látok. Aki akarja, az utána jár, aki gyorsan itélkezik, az meg sose volt nyitott a véleményemre. :D

És végre kibújt a szög a zsákból (legalábbis kikandikál a feje! :D)

Írjak magamról? :D csámcsogni akarsz rajtam, hogy terelük a témát rólad, miszerint kétszínű vagy, és az áldozati "szerepedet" megerősíthetnéd azzal, hogy én milyen egy görény vagyok? :D

ezt itt és most írásba adom: GÖRÉNY VAGYOK, ÉS GONOSZ! :D

tessék, itt van. :D

annyira élvezem, hogy beugrottál a "heccelős csapdába", amiből nagy valószínűséggel most "ki is fogsz menekülni" azzal az indokkal, hogy "felesleges időpocsékolás, egy érvekkel nem alátámasztott vádat "védeni""... :D de amit eddig leírtál, az engem igazol, ezért én megnyugodva tudok kilépni a "vitánkból". :D Nem társadalmi önigazolást keresek, nem állítom be magam áldozatnak, nem vagyok "elnyomott kommentelő"... Engem lehet utálni, de attól még kérlek, gondolkozz el azon, amit írtam.

(ismétlés következik: Ne legyél felszínes, mert visszacsap az ostor idővel. :\ (saját tapasztalat))

Békés, boldog életet kívánok, igazán őszintén! :)

Ó, elnézést a kései reakcióért, csak nem akadt errefelé dolgom. :)

(Amikor azt írtam: "nincs semmi, amiből meríthetnél ahhoz, hogy kétszínűnek nevezz", egyszerűen azért írtam, mert így gondolom :) és mert ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor nincs is. Rég rossz, ha minden mögött valami kétes szándékot keresel. Sajnálatos, hogy a Te világodban a manipulatív embereknek ekkora szerep jut(ott) és az külön pláne ha őket Te "ügyesnek" titulálod.)

Csak azt nem sikerült megértened, hogy azért hiányoltam, hogy nem írtál magadról, mert aki tisztában van magával, illetve el is fogadja önmagát és nincs rejtegetni valója, az nyugodt szívvel ad terepet a támadásra, mert nincs félnivalója {én ezért írtam végig magamról, Te pedig anélkül, hogy bármit is elárultál volna magadról - bár sejtem, hogy nálam fiatalabb lehetsz -, csak belenyögdécseltél dolgokat abba, amit írtam és ez így TELJESEN HITELTELEN - és ennyi a lényeg. Az meg külön dolog, hogy azért is inkább magamról írok, mert ha valamivel nem értek egyet, akkor nem mást kezdek el piszkálni, hanem tisztább ügy az elejéről megfogni a dolgot - ha már egyszer nekem van gondom - és magamról beszélni, minthogy a másik végéről indítsak, mert az felszínes.} Tehát félnivalóm azért sincs, mert nem bizonytalan alapokra épül sem az önképem, sem a világképem és tudom a céljaim: mert hát ezek összefüggnek. Ha képben vagyok, elengedhetetlen, hogy el tudjam helyezni magam a világban. (Sajnálatra maximum olyan vágyhat, aki nem tudja a helyét.)

Szóval ezúton kinyilatkoztatnám (:D), hogy nincs mit sajnálni velem kapcsolatban - nem is értem, mi ez a képzavar -, én boldog vagyok így: tudom a helyem a világban - úgy, hogy közben nem ártok senkinek - és olyan céljaim vannak, amikre én büszke lehetek - ha szeret érte valaki, ha nem. Tudom, hogy megosztom az embereket.

És tessék, ilyen, amikor találkozik két teljesen különböző ember és az egyik a saját világa alapján nem tudja definiálni a másikat. Azt írod: "amit eddig leírtál, az engem igazol", de ugyanezt, ugyanakkor én is elmondhatom. :) Szóval folytathatod ezt a végtelenségig, de jobb lesz, ha megérted egyszer, hogy vannak emberek, akik annyira más körülmények alapján és másképp fogják fel a világot, hogy lehet igaza egyszerre, a maga világán belül mindkettőnek.

Én ezért különböztetek meg két dolgot: van a teljes valóság és igazság, ami nem idomul semmi nagyobbhoz és amit teljesen talán sosem tudunk megismerni, mert ahhoz egyszerre mindenütt ott kellene lennünk - és nincs megírva pontosan semmi sehol, tehát nem mondhatom, hogy "én látom, mi a valóság, mi az igazság", mert amit látok, az csak egy szelet belőle és önámítás azt gondolni, hogy tudjuk, mi ez a nagy egész.

És van az egyén valósága és igazsága - amiben akárhogyan is, de átfogó kép kialakítása a cél -, amit rengeteg tényező alakít, attól függően, épp milyen szeletét érzékeli a teljes egésznek - ez változóképes.

Lehet törekedni arra, hogy az én valóságom (amit minden állapotában fixen definiálni lehet) minél közelebb álljon a teljes valósághoz, de ezt (ha a teljes valóság sosem volt definiálva megkérdőjelezhetetlenül sehol) egyetlen módon lehet csak megközelíteni, ha amikor én valami olyat látok, amit elsőre nem tudok definiálni, nem megtagadom azt, hanem megpróbálom megfigyelni, megismerni és beilleszteni a világképembe, ahogyan azt tágítom, mivel ez a jelenség azt jelenti, hogy túl szűken értelmeztem addig a dolgokat és mindent át kell együtt értelmezni. Ezért írtam (:D), hogy "Ezért írtam, hogy ha abból indulunk ki, hogy nyitott szemmel járunk és figyelünk, akkor kisebb az esély a tévedésre - mert a megfigyelt dolgok alapján lesznek a skatulyák is. Akkor minek terméket használni az eszköz helyett?"

No de félre mindent, a kérdésnél maradva a lényegen – amit már írtam - nem változtat semmi: sosem tetszettek az izmos „szépfiúk” - nem is volt soha ilyen fiúhoz közöm -, sőt, nem csak hogy mindig olyat kerestem, aki nem nagyképű és felszínes, hanem olyat, akivel jókat tudok filózni, egyenes jellem és tud szeretni is.

Szép napot mindenkinek! :)