Komolyan velem van a baj hogy nem szeretem ezeket a felszines 'húde sok haverom van mindig partizunk de aztse tudom mi a nevük' életet?

Én is hasonló típus vagyok. Volt olyan időszakom, amikor én is közösségi életet éltem, de láttam, hogy ezek mind felszínes dolgok és felhagytam velük. Többnyire én is neten élem az életem, emiatt barátok és haverok nincsenek. A sulis kapcsolatoknak mind vége lett. Közösségi portáltól hányingert kapok, de jelenlegi sulim miatt fent vagyok, mert onnan értesülök a dolgokról. Én úgy érzem, mintha nem ebbe a világba tartoznék.

21/F

Én ugyan így vagyok ezzel, nem bírom a felszínes "barátságokat". Pont ezért nekem sincs szinte senkim. Középiskolában elég gyakran rácsodálkoztam,hogy az osztálytársaim milyen könnyen tudnak "barátkozni", 1-2 x elmentem velük bulizni és kb. első 10 percben már ölelgettek, puszilgattak vadidegen embereket, én meg csak pislogtam és tökre zavarban voltam, mert én kb. 1 szót ne tudtam beszélni velük. Közösségi portáloktól én is rosszul vagyok, mert mindenki azt próbálja elhitetni,hogy milyen "tökéletes" életük van.

És a szex dologról is ugyan ez a véleményem.

Válaszolva a kérdésedre, nem veled van a baj, te nem elégszel meg a felszínes kapcsolatokkal,de nem vagy egyedül ezzel. Én remélem,hogy egyszer megtalálod a saját embereidet akikkel jól érzed magad(én is ebben reménykedem).

A főiskolára meg nem kell rágörcsölni, ha ott nem sikerül barátokat szerezni, akkor majd sikerül egy munkahelyen vagy akármilyen más közösségben, nem a főiskola az egyetlen esélyed. Oda egyébként is tanulni mész, persze nyilván könnyebb úgy,hogy az embernek vannak barátai. A lényeg,hogy nem kell erőltetni a dolgokat, persze elzárkózni sem kell, szóval csak lazán!:)

21L

szerintem kezd kiépülni egy ilyen virtuális remete réteg, nagyon sok ember jut ide, aki nem akar részt venni a bulizós életstílusban.

és a hozzád hasonló embereket évekig kell vadászni nagyítóval. meglehet, pár hónap leforgása alatt annyira befordulsz, hogy már ide sem fogsz írni, csak évről évre játszol valami játékkal, hogy ne a valóságban legyél.

őszintén engem is untat, hogy ennyire felszínesek, állatok az "emberek", de rá kellett jönnöm, hogy valóban mindenki inkább ilyenné válik, vagy eltűnik, és egyéniségeket nehéz találni manapság.

a szomorú igazság viszont az -máramennyire belelátok ezekbe az álarc életekbe- hogy sokszor belül ők is magányosak, és szomorúak, csak keveseknek adatik meg, akik valóban ostobák és igénytelenek, a többség egyszerűen beolvadt, szabályokat követ.

mintha csak az én problémámat írtad volna le....ugyanebben a cipőben járok... =/ nekem azért sincs annyi barátom mert 1. nem tartok igényt olyan emberek barátságára mint amilyeneket leírtál 2. én nehezen tudok megnyílni, félénk vagyok. ha elmegyek (márcsak ha nagyon kötelező) egy társaságba képes vagyok egész idő alatt megse szólalni és elnézni ahogy a többiek egymást fogdossák,lerészegednek és tovább nem is szeretném fokozni. én is rengeteget kockulok valahogy az ilyen emberekkel akik szintén kockák viszont nagyon jól kijövök...én is utálom a bulikat, mert másról sem szólnak csak h mennyire basztál be, hány csajjal/palival smároltál vagy éppenséggel feküdtél le...az ilyen pasiknak/csajoknak addig verném a fejüket a falba amíg pépet nem csinálok belőle....ahol lakom ott kőkeményen van 1 barátom. a környéken kb 2...akikkel úgy jóba vagyok és hozzám hasonlóak azok mind az üveghegyen túl laknak vagy külföldön :S így sajnos csak neten tududnk beszélni...persze engem is megszóltak már ez miatt h többre becsülöm a netes kapcsolataimat...az ilyeneket sem értem az oké lenne ha egy virtuális emberrel/bottal tárgyalnék nap mint nap akkor jogos a felháborodásuk de mivel hús-vér emberrel beszélek aki sajnos túl messze lakik h találkozzunk így csak így tudjuk megoldani. am én is undorodom ettől a világtól,hányingerem van ha belegondolok hogy hol tartunk és merre megyünk....van egy film jó példa erre az a címe h a Hülyék paradicsoma....(Y) egy kis film a távoli (vagy közeli ki tudja) jövőből...

21/L

Velem is ugyanez a helyzet...

Alapvetően nem vagyok egy antiszoc alkat, az emberek jó humorúnak tartanak, meg intelligensnek...

De valamiért a bulikban, meg az ilyen sörözős összejöveteleken, csak nézek ki a fejemből, és xarrá unom mamagat. És ilyenkor jön elő az a szar érzés, hogy az emberek között egyedül érzem magamat.

A gimi alatt engem csak az érdekelt, hogy az unalmas iskolai napok után visszafeküdjek az ágyba amiből reggel kikergetett a vekker, vagy, hogy leüljek a gépem elé, csak azért, hogy végre kikapcsoljam az agyamat...

Nem voltam soha sem kiközösítve, de mégis úgy éreztem, hogy egy szakadék választ el mindenkitől.

Sajnos a fenti hozzáállásomat aztán a főiskolába is átvittem, és ott is csak megismertem pár jófej embert, de igazán mély barátságokat nem nagyon kötöttem. Jófejnek tartanak meg minden. De ennyi...

22/F