Ha gyerekkorban évekig gúnyolódtál valakin valami felszínes apróság miatt, amiről nem tehet, kirekesztettétek, és felnőttként többet ér el, sikeres, népszerű, tehetséges, mindezt önerőből, mit éreznél? Bocsánatot kérnél a gyerekkori viselkedésedért?

Volt ovis koromban egy eset: Rajzversenyre készültünk, és az egyik kisfiú színes békát rajzolt. A lányokkal kiröhögtük, és szegény új lapot szeretett volna, de nem kapott.... már ott megbántam, ahogy az arcát láttam... de nem kértem bocsánatot. Néha eszembe jut a fiú. A nevére sem emlékszem, és nem tudom mi lett vele. eltelt vagy 20 év. Azóta is néha bűntudatom van miatta.

Engem kiközösítettek általános iskola 5dikben 3 hónapra. nagyon rossz volt, és mai napig nem tudom miért csinálták. Azt mondták hülye vagyok.... de tudtam h ez nem igaz, kb. mindig volt valaki, akit kiközösítettek. Nem értem h lányok miért csinálják ezt, fiúk között ilyen nem volt. főleg ok nélkül. nem tudom, h bánják-e...

Engem kiskoromban közösitett ki a többi lány a környékről.(ilyen társasház)

Nagyon sokat sirattak,meg beszólogattak.ez kb olyan 6-8éves koromig volt,és egyáltalán nem értettem miért.Azóta több ,mint 10év telt el(most 19 vagyok)és azóta a tiz év óta az egyik piszkáló a legeslegjobb barátnőm lett.

Én nem vártam tőle bocsánatot,de épp nem olyan rég,egyszer csak megszólalt tök szomorúan ,hogy bocsánatot kér,hogy régebben kicsiként fájdalmat okozott.

és ,hogy az benne a pláne ,hogy nem is volt neki velem bajuk,mert aranyos voltam,csak szép kislány voltam,meg irigyelték a ruháimat,meg a játékaimat.

Átöleltem és azt mondtam ,nem baj,az már a múlt.

Részben igaz,mert szerencsére nem hagyott bennem maradandó nyomot,de azért persze néha eszembe jut,mennyire rossz volt,és mennyi fájdalmas percet okoztak.De ettöl függetlenül imádom a barátnőmet,és nem haragszom rá,azért ahogy 6évesen viselkedett.

Szia! Na ezt pont velem csinálták és a mai napig is csinálják! Soha nem tartoztam sehova, mindig lenéztek, megvettek, negatív példa voltam mindenki számára, a végtelen jószivem ellenére. Kihasználtak ahogy csak tudtak és soha nem kaptam vissza még a negyedét sem annak, amit adtam! Mindezt azért, mert más vagyok mint a tobbiek, máshogy látom a világot és mindenrol más a véleményem... Azt mondják, hogy bolond vagyok. Pedig nem vagyok bolond, csak más! Nem állítom magamról, de páran azt mondták, hogy muvészlelkem van.. talán ezért vetnek meg. Egy csomó álmom van és a legszomorúbb, hogy még a saját anyám sem támogat semmiben! Mindig azt mondja, hogy végezzem el rendesen az iskolát és keressek munkát. De nekem nem ez az életem, én nem ezt akarom! Az én lelkem nem bírja a strapát, sajnos nagyon gyenge vagyok... A csúfolódókkal, sértegetokkel mindig erosnek mutatom magam, aztán mikor nem lát senki elsírom magam.

Megtanultam, hogy senkire sem számíthatok magamon kívul, mert az emberek csak addig vannak velem, amíg van mit kihasználni rajtam, aztán mindenki eltunik, senki sem akar engem megérteni, pedig én csak jót akarok!

Nekem nincs olyan, hogy pl. a szuleim buszkék lennének rám, mert nem azok. Az apám alkoholista elmebeteg, az anyám szinte nincs is itthon, és amúgy is o olyan "tokéletes" gyereket akar belolem faragni mint az osztálytársaim.

Tehát, én leszek magamra a legbuszkébb, ha elérem amit akarok, és igenis megmutatom másoknak, hogy sokkal erosebb vagyok náluk, a jószivem pedig csak elore visz! Remélem egyszer tisztelni fognak az emberek.

19:16-os vagyok!

17:58, koszonom! Annak ellenére, hogy mindenki kigúnyol és kinevet én még nem adom fel az álmaim és tobbet elérek mint azok, akik nevetnek rajtam...

Kérdezo: Tudom milyen érzés tanítógyereknek lenni, én is az vagyok, ez miatt még duplán provokáltak.

Engem mindig csúfoltak testi hibám miatt. Egyszer az egyikkel találkoztam a kocsmában és bocsánatot kért. Jut eszembe, volt egy másik is.

Általános suliban még az alsósok is csúfoltak, mikor 12-13 éves voltam. Átmentem másik suliba, ott se volt jobb. Azt akarták, hogy segítsek a dolgozatban, de mikor ellenszegültem, hogy nem leszek senki csicskája, mindenki tanuljon vagy csináljon, amit akar, én voltam a bunkó és mégjobban b@szt@ttak. Később lettek normális osztálytársaim másik suliban, de soha nem tudtam rendesen beilleszkedni, mert én másképp gondolkodok, más a véleményem a dolgokról.

Azért is lettem ilyen, amilyen most vagyok: egy idegbeteg állat, bosszúálló, aki megérdemli, azzal bunkó, lázadó.

24/L