Miért mondják azt, hogy az öngyilkosság gyávaság?

Most akkor kérdezel vagy biztatni akarod azokat akik amúgy is labilis idegzetűek??

De a kérdésedre válaszolok,hogy miért tartom gyávaságnak.

Nem ahhoz kell bátorság hogy a vonat elé ugorjak vagy altatókat szedjek be. A bátorság az,hogy minden egyes alkalommal amikor az ember padlóra kerül vagy nagy pofont kap az élettől újra és újra feláll,és tovább él..

Elmenekülni a problémák elől bizony gyávaság, és értelmetlen is.

Én vagyok az élő példa, hogy a pokol után igenis lehet szép és jobb az életünk..Csak talpra kell állni újra és újra.

Normális eset: az ember él. Nem normális: ha ő maga kitalálja, hogy minden élettel összeegyeztethetetlen betegség nélkül, a problémák miatt öngyilkos lesz. Ha az öngyilkossághoz szerinted "jókora vér kell a pucába", akkor ezek szerint ahhoz, amit a többi ember naponta véghez visz (megoldja a problémáit, igyekszik jobbá tenni a saját és a környezete életét..) még nagyobb kell, és a többségnek sikerül. Ezért gyávaság. Mert menekül. Más nem akar öngyilkos lenni, ha nem menekül valami elől.

Mellesleg: mióta tiszteletre méltó és kemény dolog öngyilkosnak lenni? Mióta ciki, ha valaki ezt elítéli? Mióta számít ez bátorságnak és valami hőstettnek, amihez még a "módszert is jól kell kiválasztani"? Az én fogalmaim szerint a hőstett, a bátorság, a jó módszerek kiválasztása sokkal inkább ráillik egy orvosra, egy tűzoltóra, vagy egy szülőre, de akár egy Mari nénire is, mint egy öngyilkosra.