Mi értelme az életnek, ha primitív emberek vesznek körbe?

Olvasgass itt: http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

Kiegészítve a dolgot a te esetedre: Keress meg a saját célod. Keress olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint te. Nem olyan nagy dolog ez. Ha pl. van egy hobbid, akkor biztosan találsz olyan közösséget, akik ugyanazt a hobbit űzik. Köztük meg biztosan találsz olyanokat, akik másban is hasonlóképpen gondolkodnak.

Az ostoba, önző emberekkel meg nem sokat kell törődni. El lehet őket kerülni, lehet ellenük védekezni, sőt néha-néha még akár jobb útra is lehet őket téríteni. Akár lehet ez egyfajta életcél is.

Azt se felejtsd el, hogy mindennek oka van. Az emberek nem véletlenül tesznek keresztbe egymásnak, nem véletlenül „döfik a másik hátába a kést”. Minden ember boldog akar lenni, így minden ember számára indokolhatóak a saját döntései. Indokolhatók, de nem feltétlenül igazságosak, vagy jók ezek az indokok. Ha megismered az embereket, hogy ki miért mit tesz, akkor könnyebb elkerülni, hogy az utukban legyél és sokkal könnyebb őket olyan irányba mozdítani, ami szerinted jó neked is, neki is, a többieknek is.

Hirtelen egy réges-régi chat beszélgetés jutott eszembe. Volt egy ember az egyik chatszobában, aki mindenkinek beszólt, de valami alpári módon. Tipikusan egy alpári bunkó parasztnak tűnt mindenkinek a szemében, elsőnek nekem is. De elkezdett érdekelni, hogy vajon mi húzódik mindezek mögött. A rám tett megjegyzéseit elengedtem a fülem mellett, és megpróbáltam belőle kicsikarni néhány kérdésben válaszokat. Kicsit viccesen, kicsit komolyan, de leginkább éreztetve vele, hogy elengedem a fülem mellett a beszólásait. Egyre inkább kezdett a beszólások helyett velem beszélgetni. Úgy alakult, hogy hárman maradtunk idővel a chatszobában. A harmadik ember valami nagyon nagy volt. Megtalálta a gyenge pontját. Kiderült, hogy emberünk súlyos beteg, tele reménytelenséggel, keserűséggel, elkeseredettséggel. Utólag visszanézve valószínű csak figyelmet akart, hogy vele foglalkozzanak, hogy mások fölé tudja magát helyezni ott a chatszobában, ha már máshol ez nem adatik meg neki. Később még találkoztunk párszor a chatszobában, beszélgettünk erről arról. Többet nem szólt be nekem. Sikerült láttatnom vele azt, hogy kívülről milyen hatást kelt, még ha nem is ilyen konkrét módon. Idővel kezdte elhagyni a többiekkel való bunkózást is.

Néha túl gyorsan ítélünk. Primitívnek, bukónak, ostobának tartunk olyan embereket, akik lehet, hogy éppen segítségre szorulnak, és akiket kicsit jobban megismerve kevésbé tartunk ostobának, primitívnek. Lehet, hogy nem tudunk velük azonosulni soha, de lehet, hogy megértjük a motivációikat, hogy mit miért tesznek, és már nem is tűnik annyira értelmetlennek az egész.

csak kíváncsiságból :

20-25 közötti férfi vagy, most szakítottál egy lánnyal, valószínűleg az ő hibájából mert átvert valamilyen formában. Vagy az is elképzelhető, hogy nem szakítottál, hanem inkább csalódtál a női nemben valami mostani rossz tapasztalat miatt, talán sose volt senkid és emiatt. Sosem volt olyan túl sok barátod, kicsit magadnak való voltál mindig is. A szüleid nem vettek komolyan, elhanyagoltak, pedig sokszor hiányzott volna egy kis szeretet tőlük. Testvéred nincs, kedvenc tantárgyad az irodalom volt. Nem olyan sulit csinálsz / dolgozol amit szeretsz. Nem hiszel a sorsban, sokszor értelmesebbnek hiszed magad a legtöbb embernél. Mindig is szerettél volna valami kimagasló teljesítményt elérni valamiben, hogy mindenki láthassa, hogy igen te egy nagy ember vagy, de ez sosem jött össze ezért kicsit megutáltad a világot.

Néha te is belátod, hogy irigy vagy sok emberre, de ezt inkább úgy próbálod leplezni, hogy úgy teszel mintha utálnád őket és mekkora hülye emberek lennének.

Mit gondolsz, ebből mennyi igaz rád?

> a közös érdeklődés nem jelent hasonló jellemet

Attól függ, hogy mi az az érdeklődés. Mert ha maga a hobbi olyan, ami az ember személyiségét fejleszti, valami nemes dolog, akkor nem értek veled egyet. Egy focicsapatban valószínű, hogy ugyanolyan emberek vannak, mint máshol. De mondjuk egy irodalmi esten, egy filozófia iskolában vagy egy sakkszakkörön biztos, hogy kicsit más eleve a világképük az embereknek.

> ha senkivel nem törődök, akkor mindegy lenne ha kiköltöznék egy szigetre.

Ha egy ember van, akivel érdemes törődni, az már ok arra, hogy elviseld a többit. Márpedig egynek kellene lennie. (Szülő, gyerek, társ, jóbarát)

> manipulálni sem szeretek.

> nem én akarok lenni az ápolója idegbetegeknek

Tehát már elve az a helyzet, hogy nem akarsz velük foglalkozni. Akkor miért baj, hogy pont ezt tanácsoltam? :-)

> ha valakitől undorodok a jelleme miatt, nem fogom keresni a társaságát.

Akkor ne keresd. Probléma megoldva. Viszont ha nem tudod elkerülni a társaságát, arra az esetre vonatkoznak a szavaim.

> én pont fordítva látom, eleinte okosnak hiszünk olyan embereket, akiket még nem ismerünk eléggé.

Legalább akkor bizakodó, optimista vagy alapvetően. Ez jó. Persze a bizalom alapja a tapasztalat, tehát a bizalmat is ki kell építeni.

- - - - -

Összességében felteszek egy olyan kérdést, amire nem tudhatom a választ. Ne vedd sem célzásnak, sem véleménynyilvánításnak, hanem valódi kérdésnek:

Te mennyire akarod a saját, úgymond önző érdekeidnek megfeleltetni az emberi kapcsolataidat? Az emberek olyanok, amilyenek. Az emberekben nem lehet csalódni, csak a saját elvárásainkban. Tapasztalataim szerint ha az ember kedves, előzékeny, segítőkész, udvarias másokkal szemben, akkor ők is hasonlóan viszonozzák, persze ki ki a maga módján, és biztos, hogy nem mindenkinél jön be. De alapvetően én működni látom a dolgot. Megint hangsúlyozom, nem akarlak megsérteni, de biztos vagy benne, hogy nem vársz-e többet az emberektől, mint amennyit te adsz nekik?