Mit szóltok ahhoz, hogy az életem a semmiről szól?

Értem én, de így nem is fogsz tanulni semmiből.Most persze mondhatod azt, hogy minek a tapasztalásból okulni, hogy az elmúlik és nem marad utána semmi.Mindenből, ami veled történik sokat tanulhatsz, tapasztalhatsz, jobbá válhatsz te és a kis világod és ezt a jót majd továbbadhatod másoknak, mondjuk, majd a gyerekeidnek.Jól néznénk ki, ha az elődeink is úgy fogták volna fel, hogy minden a semmiért van..

Ilyen gondolatmenettel egyet lehet biztosan elérni:egy kis depressziót.

A semmi nem létezik.

A tudat nem létezhet a semmiben.

Mert a tudat az már valami.

Tehát nem semmiben élünk.

Továbbá, ha mi a valamiben vagyunk, akkor a valami többi eleme is velünk van. Vagyis minden.

Tehát léteznek a minden elemei. És a minden elemei között lévő függvények a minden elemein belül hatnak.

Egyik sem hat ki a semmibe, hiszen semmi sem vész el, csak átalakul.

A semmiből sem hathat függvény a mindenbe, mert a semminek nincs eleme, ezért függvény sem definiálható rajta.

Tehát érdemes a mindennel foglalkozni, ahol mi is vagyunk. Mert ha a semmibe kerülünk, akkor már semmivel sem tudunk foglalkozni. Mert mi sem leszünk ott. Mert a semmi az semmi, semmi nincs ott.

A semmi nem töltheti el csodálattal azt, aki benne foglaltatik, mert nincs benne sem ő, sem a csodálat. A semmi abszolút üres halmaz.

A minden tagját eltöltheti csodálat a semmi iránt, de arra nem tud hatni, ezért nem is érdemes annak élni. Az tőlünk független, mivel sem értelmezési tartomány, sem értékkészlet, nincs függvény közte és a minden között.

Nem tudunk mit kezdeni a semmivel.

Valószínűleg kiábrándultál a mindenből, és ezért keresed a nyugalmat, a békét a semmiben. Pedig csak a minden tud aktívan adni. A semmi úgymond adhat megnyugvást nekünk, de nem biztosítja azokat az életfeltételeket sem, amelyek egyáltalán ahhoz kellenek, hogy mi minderről beszéljünk.

A minden az egy komplex rendszer, aminek mi is tagjai vagyunk. A semmi csak passzív örömet adhat, de a mindenből sokkal elevenebb öröm és életöröm hozható ki. Talán ezt te még sajnos nem élted át, vagy már régóta elérhetetlennek tűnik, ezért fordultál a semmihez.

Sok jó ZEN(e) létezik, imádom ezt is: Nirvana ;)

A semmi = potencia.

A keleti fíloszok számára (mint számomra is) központi kérdés az ahimsza elve, azaz a nem-ártás elve. Ennek szellemében gyakorta hangoztatják, hogy "a nyugati világ többnyire az aktivitást hangsúlyozza és felháboritja őket a tétlenség mint "ártalom"; ugyan kinek ártott már a SEM-legesség, pártatlanság?? Okozott-e háborút, konfliktust ALAPPAL??"

Van ebben valami, persze ki is lehet forgatni a szavakat akár... aktívan. ;)

Végezetül pedig idézem Besenyő Pista bácsit (Laár András), akinek többféle, a semmiről szóló verse is van, de e monológja az egyik legjobb, szerintem:

"Na…Mivan? Semmi..? Szóval azt mondják, hogy semmi? Az van? Szóval a semmi van? Nooormális..? Hát a semmi az nem van. Hanem nincs. Há me hogy ha semmi van…az pont hogy nincs semmi. Na de ha meg semmi nincs…az meg már valami. Az meg már nem semmi…"

A kedves kérdezőt meg mintha ismerném. A semmi nem bú? Gúvadt szemmel álló bábu látszik - a semmibe bú(j)vva... :S