Mit tegyek, ha öregnek érzem magam 19 évesen?

Az egy dolog, hogy unalmas volt a tinikorom, még ha csak az lett volna. A többség csúfolt, a srác, akibe négy évig szerelmes voltam, összejött szép sorban a legjobb barátnőimmel, csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam.

Most húszas éveim végén ellenben sikeres vagyok a hivatásomban, van mellettem egy nagyszerű férfi, akivel őszintén és mélyen szeretjük egymást, vonzó és stílusos felnőtt nő vagyok, miközben a legtöbb régi gúnyolódóból 90-100 kilós debella lett hidrogénezett hajjal és plasztikázott mellel. SOHA nem cserélnék velük. Pedig anno ők voltak a szép lányok.

Nekem is unalmas volt a tinikorom, de nem bántam meg. legalább nem lettem egy alkoholista, drogos, szerencsétlen ember. Nekem többet jelent az ha azt mondhatom hogy soha nem voltam részeg, mintha azt hogy minden héten a sárga földig iszom magamat.

Egyén kérdése!

Először is, ha ezt valami csoda folytán tényleg látod (mert számomra kicsit [nagyon] valószínűtlen, hogy ennyi év után ezt elolvasod), akkor azt előre le szeretném szögezni, hogy nem kell válaszolni rá, nekem elég ha csak látod. Annyira nem keltette fel az érdekődésem, hogy valaki, akiről azt se tudom él-e még, mit válaszolna kérdéseimre. Nekem ez amit most fogsz olvasni a tényleges válaszom, és attól még, hogy teli van kérdésekkel nem kell rá válaszolni, sőt jobban is örülnék annak, ha nem is válaszolnál rá. Legalábbis itt, írásban, másnak azaz nekem, nem. Válaszolj úgy, mintha te kérdezted volna magadtól. Válaszolj magadnak.

Tudom, hogy ez kicsit eltér a kérdéstől, de azért érdekelne, hogy most így 11 évvel később, 30 évesen, hogy mi van veled, hogy érzed magad, hogy alakult az életed stb. Találtál magadnak egy párt? Szereted? Ő szeret? Ha nem, hát bánod? Úgy élted a fiatal felnőttkorod, ahogy szeretted volna? Elmentél bulizgatni, randizgattál, ittál, meg minden olyant tettél amit szerinted kihagytál az előző (azaz a 19 éves korod előtti) életedből? Izgalmasan élted le ezt a 11 évet? Még mindig bánod, hogy hamar felnőttél, vagy hogy "unalmas életed" volt? És még mindig így gondolod? Utoljára pedig, hogyha, bár, mint ahogy azt a legelején is mondtam, igencsak valószínűtlennek tűnik, hogy ezt tényleg elolvasod, de ha mégis olvasod, rosszul esik? Látni a 11 évvel ezelőtti kérdésed... A 19 éves éned, amikor attól félt, hogy hamar felnőtt, hogy kihagyott egy csomó mindent az életéből, amikor bántotta, hogy már nem élheti újra a 15 éves éveit, amikor rájött, hogy már felnőtt. Ugyanazt a hatást kelti benned? Hogy "elcseszted"?