Mit csináljak? Nem tudok tovább így élni.
Krízishelyzetben vagyok, ami megbénít. Már a napi normális (?) életvitel is gondot okoz (evés, alvás, emberekkel találkozás...) A halál gondolata foglalkoztat, talán megváltás lenne. Közben persze ezeket titkolnom kell, erősnek, egészségesnek kellene látszanom. Életvidámnak.
Kineziológusnál voltam, szerinte olyan állapotban vagyok 4 hónapja, mintha lábon hordanék ki minden nap pár idegösszeomlást. Munkát keresek, de nem találok. Bármilyen ötletem, vagy kiút keresésem kudarcra ítélt, nem kivitelezhető. (Egyéb okokból.)
A gyógyszeres kezeléseket ha lehet elkerülném. Válóperem van folyamatban. Nemcsak a munkám veszítettem el, a családomat, pár jó barátomat is.
Sokszor gondolom azt, mindenkinek jobb lenne nélkülem, nekem is, mert teljesen kilátástalan és elkeseredett vagyok. Tanácsok? Ötletek?
Köszi a választ. Parapszichológus? A karma miatt gondoltad? Pszichológust nem ajánlották.
Pszichiáternél voltam régebben, mikor elromlott a házasságom, és láttam előre, hogy tragédia lesz a vége. Ha maradok, ha válok, mindenképp. Csapdába kerültem.
A doki csak meghallgatott. Azt mondta, velem minden rendben. Mert azzal, ha merek segítséget kérni, és kimondom a problémákat, már meg is találom az utat. (?) (Családtagok miatt mentem segítséget kérni.) Segítséget konkrétan nem kaptam, mivel nincs betegségtudatuk, így kényszer-gyógykezelés sincs.
Úgyhogy őrlődhettem tovább még pár évig... míg tönkrementek az idegeim teljesen.
A krízishelyzetekkel az a gáz, hogy mindenki hátat fordít. Aki segíthetne, az is csak sajnálkozik, de esze ágában sincs segíteni, mert azzal ő is veszélybe kerül. (Pl. tanúskodni kellene, vagy álláskeresésben segítség.)
A kapcsolataimat férjem és anyósom tudatosan rombolják. Így munkám se lesz, barátaim sem - gondolják.
Engem pedig megfenyegettek több soron, nyilvánosan is, nemcsak ők, hanem az "egész" világuk, ahová eddig én is tartoztam.
válasza:Köszi a biztatást Moncsa88!
Figyelem a külföldi melókat is, meg esetleg belföldön a messzebbeket. Pályázok is, nem csak "nézelődök."
Sajnos gyerekelhelyezésnél hátrány a környezetváltozás! Itt kell körbe-körbe forognom, megoldást találnom. Hogy legalább a kicsi sulija ne változzon, és a megszokott lakóhelye (baráti kapcsolatai.) Ha már a családja szétment. Alóla nem húzhatom ki teljesen a talajt, ahogy az apja ezt velem megtette.
Ha nem találok helyben (a közelben) semmit, akkor mindenképp lépnem kell. Én oda mennék lakni, ahol "tejet kapni". Vagyis ahol biztos lenne a megélhetésem - gyerekestül. Remélem ezt a bíróságon nem menekülésnek fognák fel. Itthon csak a szüleim miatt vagyok. Ha ők nem lennének, már hajléktalanul éhen haltam volna val.szeg.
Sajna most még minden a tárgyalásoktól függ. Egyenlőre még ideiglenes döntés sem született, még a láthatásaimról sem!!! Illetve szóban 2x is megígérték, de nem írták le, nincs jegyzőkönyvezve.
ELVILEG jogom van látni a saját gyerekemet, gyakorlatilag férjem önkényesen (és törvényesen!!!) azt csinál, amit akar. Fogva is tarthatja a gyereket, megfélemlítheti, zsarolhatja. Erre nincs semmi törvény, se szankció. :-(((
Átmeneti állapot, igen. 4,5 hónapja tart. Azóta pár órákra láthattam felügyelet mellett az ellenem nevelt gyerekemet!!!
Ne legyek dühös, se szomorú, se elkeseredett??? Ti mit csinálnátok a helyemben???
Arra a pár órára boldog, nyugodt, vidám és erős tudtam lenni. Amint elvitték a kicsimet, zuhanááás.
Nem tudom, meddig bírom még. De mindenképp tovább kell, mint az alkoholbeteg pszichopata apuka.
válasza:Halihó,
ma már tudom hogy életem legszarabb pillanatai a legjobbak voltak!
Mert egy újabb magasabbrendű dolog kezdődött a katasztrófával.
Végtelenül értékes vagy és az életed is az! He ezt még nem ismerted fel akkor keress tovább mert tévúton vagy!
Minden élet tervezett, van célja és értelme. A katasztrófák kikényszerítik a fejlődést, akármilyen fájdalmasak de hasznosak.
Amúgy most a Novemberi rossz hangulat is működik, ne higgy neki!
Az öngyilkos pedig nem szabadúl meg semmitől csak kezdheti előről sokkal rosszabb helyzetben. Higgy nekem vagy járj utána magad!
T.
Köszi Kedves Skywalker33!
Ment a zöld kéz, és kinyomtatom, hogy mindig lássam. Igazad van. Nem lenne szabad elkeserednem. A katasztrófa után csak jó (jobb) dolgok történhetnek. (Attól rosszabb már nem lehet.) Feladni sem szabad.
Értékes és hasznos dolgokon kell törnöm a fejem, amiket meg tudok csinálni, még ha kis balták esnek az égből télen, akkor is.
Köszi a biztatást. Tudom, hogy értékes vagyok, csak eddig negatív környezetben voltam, ahol ezt nem ismerték el. Sőt, lehúztak, nehogy már jobb legyek valamiben, mint ők!
Az éjjel azt álmodtam, hogy önkéntes munkát végeztem - a szakmámban. Utána nézek, hogy a valóságban ez milyen formában valósítható meg. (Kirendelt közhasznú munka - pedagógusként iskolában, oviban lehetséges?) Idősek otthonában igen, azt tudom. De gyerekek mellett? Nem akarom senki munkáját elvenni, mert az is gyűlöletet szít.
A munkanélküliségnél pedig rosszabb nem hinném, hogy létezik. Vagy átképzem magam...
Köszönöm a biztató hozzászólásod! Máris szebb napom van! :-)
Első vagyok.
Nem könnyű a helyzeted, viszont azt látom, hogy van benned élni akarás. Tartsd ezt meg. Ahogy többen is írták utánam, minden csak jobb lesz, de ne add fel és ne süppedj a depresszióba meg az önsajnálatba. Talpraesett, kiegyensúlyozott ember vagy, és bármi történik, úgy élj. Tudod, ha velem történik valami rossz dolog, mindig megkeresem benne a szépet. A legrosszabb dologban is van jó: például az, hogy ennyivel több a tapasztalatom, máskor nem csinálom ezt vagy azt így, vagy szimplán, semmi hasznom ebből a dologból, de ha egy barátommal a jövőben ilyesmi történik, tudok segíteni. Érdemes élni és nem szabad feladni. Ne felejtsd el. Látod, itt is ismeretlenben mennyien próbálnak téged biztatni. Fontos ember vagy és ki fogsz tartani.
A parapszichológust azért említettem, mert az nem ad gyógyszert, viszont meghallgat és remek technikák vannak stresszoldásra és egyéb dolgok megoldására.:)
Köszi Első! ;-)
Sajnos fizikailag is rosszul vagyok. Hányinger, szédülés, zsibbadás. Teljes testre kiterjedő izomlázzal kelek. Ha hajnali 3 után el tudok aludni... Ahogy lecsukom a szemem, kötelet érzek a nyakam körül, meg csupa ilyen válogatott halálnemeket. :-( Görcsben van a vállam, vádlim, gyomrom, pedig szedek MagneB6-ot.
Azért próbálok a megoldásokra koncentrálni. De ilyen állapotban elég nehéz pozitívkodni. Örülök, ha látszólag élek.
Tök jó, hogy idegenként pozitívan álltok hozzám, pedig nem is ismertek.
Hogy hogy vagyok, nem merem ismerősöknek mondani. Vagy elítélnének, gyengének, depisnek tartanának vagy visszamondanák a rosszindulatúaknak.
Mindenki azt várja el, hogy erős legyek. Én is magamtól. Csak azt nem tudom, miből lehet erőt meríteni, ha teljesen lemerül az ember.
Barátokból? Az önzetlen segítség és odafordulás kihalóban van, nagyon nem divat manapság.
Úgyhogy még 1x köszönöm, hogy ismeretlenül is üdítő kivételnek számítotok. Legyen szép napotok, és köszi a tanácsokat! Igen, túl kell élnem, azzal másokon is tudok talán majd segíteni. Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni, mi az.
Kaptam pár tippet. Megosztom.
A titok c. film: http://www.youtube.com/watch?v=VKkI9fPOpQg
Tanulságosak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!