Szimpatikus vagyok neked?

Sokan mondják az ismeretségi körömből, hogy bizarr, sőt ijesztő csaj vagyok. Oké, beismerem, van néhány abnormális tulajdonságom; felsorolok párat, csak hogy tudjatok ítélkezni.

Imádok nagy tömeg előtt fellépni (beszélni) - érzem, hogy úgyis jól fog sikerülni a fellépés, mindazonáltal utálom, ha a színpadon több ember között, háttérbe szorítva kell lennem, egyedül viszont mindig feltalálom magam.

Szókimondó vagyok, sokkal tágabb határok között élem az életem; például, amit az osztálytársaim egyike sem mer kikotyogni egy tanárnak, azt én minden gond nélkül a szemébe mondom. Ebből fakadhat az is, hogy nagyon sok társaságban úgymond "fekete báránynak" számítok, és rengetegen érzik azt velem kapcsolatban, hogy nem vagyok normális :D

Ha hallok egy röpke pletykát, hírmorzsát, azonnal felturbózom, továbbadom, érzem hogy le KELL írnom valahova, szükséges cikket alkotnom belőle, még ha nem is osztom meg senkivel. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy az osztályfőnököm szerint én vagyok az egyetlen tanuló, aki képes bánni a szavakkal. Tehát imádok írni, beszélni, sokszor azonban konkrét téma nélkül maradok, így a süket dumát kell tolnom.

Imádok "trollkodni", simán el tudnám képzelni magam amolyan médiahiénaként vagy lesifotósként. Csak az igazi barátaimat becsülöm meg, a többiekkel általában kimért, óvatos vagyok.

A legérdekesebb pedig, hogy az egész életemet "könyvként" fogom fel. Történik velem valami, már nyílik is a kis füzet a fejemben, és egy láthatatlan toll körmöli rá költői nyelven az adott szituációt. Mintha egyszerre írnám és olvasnám, felfedezném is a saját életem könyvét.

Nem szeretek beleolvadni a tömegbe, egyáltalán nem... Ha a barátaimnak tetszik valami, én homlokegyenest a másik irányba tekintek :)

Ami viszont nem tetszik magamban, vagy legalábbis úgy érzem, a nép egyszerű gyermeke emiatt végképp ignorálna, az a hazudó képességem. Ha én vagy egy számomra fontos személy emiatt jól jöhet ki egy szituációból, és persze nem túl kockázatos, minden gond nélkül füllentek valamit. Utána persze lesz egy kis lelkiismeret furdalásom, ám gyorsan elmúlik, hiszen a "jó ügy nevében cselekedtem".

Szerintetek? Emiatt tényleg ijesztő lennék?