Miért van ez? Hogyan változtassak rajta? Hogy felejtsem ezt el, hogy megint minden ugyanaz legyen?

Biztos már mindenkinek nagyon elege van belőlem, mert kb. a negyedik kérdésem ez ugyanazzal kapcsolatban, de ez egyre rosszabb, és nem tudom, mit tegyek, vége lesz-e, normális-e, vagy mit csináljak. Az egész úgy volt... Hogy "elvesztettem önmagamat", bár ez eléggé nyálas sorozatba illő szöveg, hogy őszinte legyek :D NA jó, szóval. Mostmár másnak látom magamat, mint aki igazából vagyok. Én voltam az elvont gondolkodású, rocker lány, és nekem jó votl úgy. De most minden megváltozott (uttóbbit csak azért írtam le, hogy hátha jobban tudnak az emberek hova tenni) de ezt elvesztettem. Most nem látom magam annak, akinek eddig. Nem látom magamat senkinek. Úgy értelmezem saját magamat, mint az összes többi embert, akikről eddig azt gondoltam, ri.bancok, stb. Mert nem tartottam sokra a világot, amiért így megváltozott, 30 évvel korábban akartam élni, ahol még nem azt várták volna tőlem, hogy 14 évesen igyak, viselkedjek ri.banc módjára, stb. ilyesmiket. Mindegy. A lényeg... hogy már nem látom úgy magamat. Nem látom úgy a dolgokat, nem látok olyan tisztán. Már nem érzek semmit, amit eddig. Meg egyáltalán semmit. Nem hat rám zene, nincs kedvem semmihez, nem érzek fájdalmat vagy boldogságot, semmit, csak valami.... nem tudom, mi ez. Nem nagyon tudom leírni, de olyan kétségbeesés szerűséget. Meg idegességet, amit nem mcsodálok. AZt akarom már,m hogy vége legyen ennek az egésznek, hogy ott tudjam folytatni a dolgokat, ahol abbahagytam. Nem akarok változást. Vagyis nem ilyet. AZt el tudnám fogadni, hogy megváltozok, ha nem így értelmezném, mert még én is látom, hogy ez egy rossz irány. Egyszerűen csak nem bírom már elviselni saját magamat, mert olyannak látom, mint ők.... Mint a többi velem egykorú, 14 éve slány, de őket eddig szánalmasnak gondoltam, és most is annak gondolom, de most magamat is... És ezt így nem tudom. Újra azok közé az emberek közé szeretnék tartozni, akikről azt gondoltam, hogy normálisak, de mindig az a hülyeség jár a fejemben, hogy "olyan-vagyok-mint-a-többiek", pedig nem vagyok, és nem is akarom én ezt az egészet.... Valahogy véget akarok neki vetni.

És komolyan nem érzek semmit. Elvesztettem a hitem dolgokban, nem tudom tisztelni a zenémet, nem tudok már ugyanúgy írni sem, pedig verseket meg regényeket írtam eddig... Kezdtem megismerni saját magamat, és kezdtem elfogadni, életemben először olyan valaki voltam, ak i lenni akartam, és nem másvalaki akartam lenni. És aztán így vége lett.... És képtelen vagyok feladni mindent, nem akarom ezt az egészet, valahogy vissza akarom csinálni.... De nem tudom!! Túl sokat gondolkoztam ezen, és már nincs értelme semminek... Valahog yolyan "élni-sincs-kedvem," hangulatom van, amiből eddig sokszor a zene segített kijönni valahogy, de hát most pont ez a baj! Nem tudom, mit csináljak.... Tudom, hogy csak én tudok változtatni a látásmódomon, de úgy érzem, képtelen vagyok rá.... Mondjuk alapból ragadt rámm valami pesszimizmus, de csak olyan szintű, amitől nyugodtan tudtam gondolkodni, voltak elméleteim... Most semmi. Most egy hatalmas senkinek látom magamat, vagy olyan valakinek, aki nem akarok lenni... Hiába próbálkozok valami újat keresni, hiába akarnék más lenni, nem megy... Tudom, hogy csak én tudok változtatni ezen, de HOGYAN!? A szüleim szerint pszichológus kellene. Én egyetértek ezzel, csak az a baj, hogy ő is csak megváltoztatni akarna. Tudom, hogy ő azt próbálná elérni, hogy szüntessem meg az önutálatot, és csak fogadjam eél, hogy ez történt, és éljek így. Mindenki ezt mondja. De nem értem, miért, miért akar mindenki oda küldeni, ahová ez vinne... 14 évesen ri.banc módjára szaladgálni, inni, diszkókban egymás nyakába hányni.... Én erre abszolút nem vágyom! Nem is akarom így látni magamat, ez az egész tönkreteszi az emlékeimet, az álmaimat, a gondolataimat.... És itthon még ewgészen elviselhető, de a suliban nem megy, mert körülöttem mindenki ilyen, és én nem akarok közéjük tartozni, de ha csak meglátom őket, annyira.....

Nem tudom, van, aki szerint pszichológiai oka is lehe,t mait gondolom, az tudna a leginkább, aki ismer, aki tudja, mik történtek velem.

Hát, eskü, hogy nem önsajnálatból írom, csak tehetetlen vagyok, és mindig újabb kérdést írok ki, mert mindig változik a helyzet.

Csak azt szeretném, hogy minden újra a régi legyen. Hogy újra hallgathassam a rock zenét, érezhessem is, írhassam a könyveimet meg a verseimet... nekem ez így jó volt. Egy olyan helyre kéne mennem, ahol ezek a ri.bancok nem léteznek, de akárhová mehetek, mindenhol ott lesznek, mindenhol a sz@r zenéjüket fogják hallgatni, és ha nem változtatok, én mindenhol csak azon fogok szenvedni, hogy miért nem tudom magamat adni.

Csak azt szeretném, hogy minden a régi legyen.

Szóval, tényleg, elnézést, hogy ennyi kérdést írok ki mostanában... De azért, aki tud, az légyszi segítsen!

Előre is köszönöm szépen...