16 éves lány vagyok. Állandóan szorongok, túlstresszelem magam mindenért, kirekesztettnek, elnyomottnak érzem magam. Depis vagyok, nem akarok élni, sokszor gondolok az öngyilkosságra. Állandóan egyedül akarok lenni, nem tudom, hogy mit tegyek?
Figyelt kérdés
2012. dec. 31. 10:57
1/6 anonim 
válasza:
válasza:Nem egyedi probléma ez, sajnos a modern világ velejárója, hogy az emberek le**ják a másikat és el akarják taposni. Én is sokat szorongtam már életemben, 31 éves vagyok férfi. Én is akartam öngyilkos lenni, de valahogy túléltem a nehézségeken. Van pár dolog amiben örömöt lelek és azzal foglalkozom. Én is egyedül vagyok, nincsenek barátaim, csak netes. De mindig van ami érdekel és lefoglal, ami felvidít. Te is keress vmit ami felvidít nap, mint nap és próbálj ne depis lenni, hanem önbizalmat szerezni!
2/6 anonim 
válasza:
válasza:Ilyen esetben szerintem érdemes felkeresni szakembert, aki segít túljutni a nehézségeken, csak sajnos sokan túl büszkék hozzá, hogy bevallják, segítségre van szükségük. Egyébként abban egyetértek az előttem szólóval, keress valamit, amiben örömödet leled, valami hobbit. Például, ha szeretsz sportolni, járj el valamilyen egyesülethez, ahol lehetnek hasonló gondolkodású emberek, akikkel összebarátkozhatsz.
3/6 A kérdező kommentje:
Tudom,hogy segÍtségre van szükségem.Van szakember a közelben,csak nem igazán akarok hozza fordulni,nehezen nyÍlok meg.Van hobbim:a zene és a fotózás.Rengeteg sikerélményem van,de nem tudok örülni...A megoldást állandóan az öngyilkosságban látom.De az sem megoldás,ha elmenekülök a problémák elől.
2012. dec. 31. 12:50
4/6 anonim válasza:
válasza:Hát az nem megoldás, vegyél bátorságot és keresd fel a szakembert!
5/6 anonim válasza:
válasza:Szervusz kedves kérdező :)
Nekem hasonló problémáim vannak, csak veled ellentétben én túl büszke voltam és későn ismertem be, hogy segítség kell. Szóval én azt mondom, menj el ahhoz a szakemberhez, egy próbát megér, és ha nem válik be, kereshetsz másik szakembert. De tedd meg, mert én már úgy érzem, nekem túl késő. :/
És ha szeretnél, írhatsz privit.
21/L
:)
6/6 anonim válasza:
Teljesen átérzem a helyzeted.Nekem is voltak/vannak ilyen gondolataim és az egyetlen dolog ami távol tart attól hogy megtegyem az az hogy a családom nehezen dolgozná fel.Ezzel sajnos nehéz bármit is kezdeni sokszor még a szakemberhez fordulás sem segít (de inkább tedd meg)
Ha gondolod írj hátha tudok valami kis lelki támaszt nyújtani :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!