Ezt minek nevezik? Mással is van ez így?

Ismerős ez nekem is. Szerintem alapjában véve komoly személyiség vagy, plusz egy picit rá is görcsölsz az életre. Én is ilyen vagyok, de nem szabad mindent úgy a szívedre venni. Egyáltalán nem gáz a személyiséged, jó, ha tudsz örülni is, próbáld meg naponta azt, hogy belenézel a tükörbe és elmosolyodsz. :) Ezt lehet gyakorolni, sportolj, űzz valamit, ismerd meg a korlátaidat, határaidat, feszegesd azokat és meglátod, nem lesz baj. Addig meg olvass el egy remekművet, ami gyakorlati tanácsokkal lát el. Anthony Robbins-Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást!

F25

Itt nincs szó semmiféle traumáról. Egyszerűen csak nem baráti, nem családi stb. környezetben nehezen oldódsz fel (ezért csak kis mosolyt/félmosolyt mutatsz ilyenkor). Ezzel semmi baj nincs, ez csak egy általános védekező módja/fala az embernek, ami azért van, hogy "megvédjen a csalódásoktól" (ez nem egészen így van, de hosszú lenne itt most részletezni a dolgot, de ez a lényeg). Ami pedig a negatív érzéseket illeti, mivel azokat nem félted (mármint a tudatalattid) ezért azokat "nyugodtan" kimutathatod.

Mindezzel semmi gond nincs, ez teljesen normális. Ha mégis zavar, akkor azt ajánlom légy egy kicsit spontánabb az "olyan" helyzetekben. Mindentől és mindenkitől függetlenül érezd jól magad a bőrödben.

Egyetértek az 1. felszólalóval, te egy komolyabb egyéniség vagy, mint azt a legtöbb emberről el lehetne mondani. Szerintem ne akarj ezen változtatni, békélj meg vele. (én is ilyen vagyok, tudom miről beszélek... ;))