El lett rontva az életem! Tudnátok segíteni?

Szia!

Kb 23 éves koromig Én is szerencsétlenkedő voltam.Nem találtam a helyem a világban ,nem tudtam hogy mi lenne az a munka ami nekem jól állna.Sok helyen sokat hibáztam,de a hibákból mára sokat tanultam és nem követem el ugyanazokat a hibákat.Javaslom hogy még csak 22 vagy,ha van valami tanfolyam ami kicsit is érdekel akkor nyomban lássál neki.

Én egyszerre tettem érettségit és szakmát is és mellette dolgoztam,azért mert szakközép 2-ban otthagytam a sulit.

Nálam akkor volt nagyváltozás,mikor volt esélyem egy nagyon drága tanfolyamot elvégezni,és éreztem, készséget rá hogy menjek.Nos a tanfolyamok is csak átfogólag mutatnak meg dolgokat,ez inkább csak irányadó.Én ekkor nagyon sokat melóztam hogy Én legyek a legjobb,Azóta már dolgoztam több helyen is és annyira jó vagyok ebben a szakmában hogy számomra nincs lehetetlen,és mióta megtaláltam az álommunkámat,azóta már nem szerencsétlenkedem semmiben sem,már nem vagyok balkezes!Amihez hozzányúlok arannyá válik! :)

Szóval érdemes egy olyan suliba vagy esti tanfolyamra beiratkoznod ami kicsit is érdekel.

Ami az ismerkedést,barátkozást,párkapcsolat keresést illeti,az a tanácsom,ha van valami hobbid akkor keress rá egy helyi klubbra ahol másokat is ugyanez érdekli.Pl ha van egy motorod és csaj vagy akkor ott van a csajok a motoron weboldal(ha csaj vagy).Ha van robogód akkor robogós találkozók is szoktak lenni.Ha szeretsz túrázni,vannak közösségi túrafórumok ahol csoportos túrákat szerveznek ide oda ,magyarul nem kell fizetned senkinek semmit csak magadnak az útiköltséget egyénileg.Ha érdekel valami művészet akkro a helyi művészklubbot kell keresned.

Ebben az egészben az a lényeg ha már van egy hobbid amit szeretsz és sokan mások is szeretnek és csatlakozol egy ilyen csoporthoz ott könnyebben találsz barátokat,esetleg párt is magadnak.A családod tényleg konzervatív ha 22 évesen nem járhatsz el bulizni.

Gondolom csaj vagy,ilyenkor a megoldás:Anyudéknak megmondod hogy nem vagy szűz,meg hogy egyszer kétszer már berugtál de többet már nem akarod :) Igaz eleinte balhé van de hátha belenyugszanak hogy már úgysincs mit veszíteni. :)

de erre vannak más opciók is,az a lényeg hogy 22 vagy és nagyjából majdnem felnőtt,és vagy olyan érett gondolkodású hogy eltudd dönteni hogy mi a helyes és mi a helytelen.Majd ez ügyben ülj le velük dumálni(mármint az ősökkel)

Még valami 22 vagy,szóval még nincs elrontva az életed! :)

írtak itt jókat előttem, de valahogy nem érzem azt, hogy neked ezek a tanácsok elegek lennének...

sokkal mélyebb dolgokról van itt szó, mint, hogy hova mész tanulni, meg dolgozni....

pár mondatodból egyből lehet érezni, hogy a probléma teljesen érzelmi alapú...

ha szeretnéd, hogy kicsit kielemezzük a problémádat többet kéne tudnom

egyenlőre annyit, hogy a szüleiddel való kapcsolatot, és a hozzájuk való hozzáálláson kéne változtatni, mert úgy érzem félsz tőlük...

azért félsz, merd ezt verték beléd egész életen át, a saját félelmeiket vetítik ki rád, nem hagyják, hogy hibázz, félnek, hogy valami kudarc ér "jaj mi fog történni, ha....", na mi fog? sikerül? pofára esel? és akkor mi van?

az a helyzet, hogy tapasztalatokat csak úgy szerzel, ha belemész olyan dolgokba amik nem biztos, hogyan végződnek... tehát belemész az ismeretlenbe.

Szüleid ehhez gyávák, és nem sértésből mondom, de erős hiányosságaik vannak, érzelmi szempontból nem hiteles szülők.

ez a véleményem, csak azt mondom amit őszintén érzek, és én se olyan rég jöttem rá, hogy a szüleim a hibáikat belém nevelték, amiket nagy erőfeszítések árán kell még most is leküzdenem...

de azóta van önbizalmam, mióta keményen dolgozom azon, hogy fejlesszem magam emocionális szempontból.

mondom, többet kéne tudni ahhoz, hogy érdemben segíteni lehessen, így arc nélkül, név nélkül, nem nélkül - ez is elárulja mennyire zárkózott vagy és félsz....

remélem nem keltettem ezzel rossz érzéseket benned, azért írtam, hogy légy bátrabb, ha gondolod írhatsz nekem is, lehet, hogy tudok segíteni rávilágítani a problémák gyökerére, és megoldásokat felajánlani, ha szükséged van rá.