Voltatok valaha olyan helyzetben, hogy a környezet és a családotok is tehetetlenebbnek és rosszabbnak ítélt meg, mint amik valójában vagytok?
válasza:Az első normális kérdés.
Tökéletesen megértem a problémádat.
Szerintem ezzel nem fogsz tudni mit kezdeni. Az tökjó, hogy ilyen jól tudsz önvizsgálatot tartani... egyben a választ is megfogalmaztad.
Soha, DE SOHA ne érdekeljen mások véleménye. Lehet, hogy nem leszel ott a főnökök mellett, nem fogsz ott lihegni a sarkukban ebédnél, dohányzásnál, de nem is ettől leszel boldog.
Ha túlságosan sokat adsz a környezeted véleményére, az rossz irányba formál téged, hidd el.
A feleségem is hasonló cipőben jár / járt.
Ezerszer jobb feje van, mint bármelyik kollégájának, negyedannyi idő alatt képes bármit megcsinálni, mint más, oktatásokon sosem kérdez, mert mindent azonnal megért.
Évekkel később derült ki, hogy a külföldi oktatáson azt hitték, semmit nem ért, mert ugye a "tömeg" folyamatosan kérdezett, ő pedig nem.
Az én magabiztosságomat a szüleim nagyképűségnek tartották... az sem volt jobb.
Véleményem szerint nincs más dolgod, csak azt tenni, amit szeretnél - soraidból kiderül, hogy nem vagy hülye, véleményem szerint látod, hogy mik a megélhetés feltételei... (szinte kizártnak tartom, hogy az lenne a célod, hogy réveteg tekintettel rajzolgass a homokba)
Az természetes, hogy a családod azt szeretné, ha nem nélkülznél olyan dolgokat, amiket ők kénytelenek voltak.
És végül: A szüleidnek örökké kis-drága aranyos féltett lányuk leszel...
(ne haragudj, hogy nincs ekezet, angol nyelvu a gep, amirol irok)
Koszonom a valaszod! Az, hogy szerinted "megfogalmaztam a valaszt a kerdesben", talan azert van, mert muveszettel foglalkozom, persze nem az a celom, hogy a homokba rajzolgassak, eleg anyagias szakmat valasztottam magamnak filmezessel, en bizom benne, es nagy jovot latok abban, ugy erzem a kornyetemhez kepest mar most tobb felelossegerzet mozog bennem a szakmam irant, moralisan viszonyulok hozza, persze ez talan csak nekem jo, nem az anyagi jovomnek, de ezzel mar lassan sokakfole latom magam. Ugy erzem a veremben van(foto, film, iras, grafika, stb.), bar vannak pillanatok, mint a kerdes kiirasaban is, amikor ketsegbe esek. Neha ugy erzem, anyum maskepp latja azt, amit csinalok, mint ahogy en latom:)).
Egyiknap a testverem azzal a temaval vagott fel, hogy aggodik, hogy nem lesz ahol laknom, bar miutan megsertodtem, vedte magat, hogy o "igy meg ugy gondolta" de kisse eros volt ahhoz kepest, hogy en onmagamban arra hajtok, hogy nagyon jo legyen, persze ne olyan modon, hogy tul hajszolom magam.
Ugy ereztem, megnyugtat a tudat, hogy masok is voltak ilyen helyzetben, megis jol alakult nekik, meg akkor is ha nem akartak mindenkinek megfelelni. bar ez, tudom alap.
válasza:Olyan világban élünk, ahol túlságosan is sokat adnak az emberek olyan apró jelentéktelen dolgokra, ami nem hogy a boldogságukat, hanem egyenesen az ellenkezőjét okozza.
Értem ezalatt pl:
- nyelvvizsga
- diploma (diplomák)
- megfelelés kül. elvárásoknak
- társadalmi illeszkedés
stb.
Az, hogy úgy gondolod, hogy sokak felett állsz morális megközelítésben, hogy jól tudsz fotózni - holnap veszek f.gépet! :)) - az még kevés ahhoz, hogy a szüleid kétségeid eloszlasd. Hogy másképp látnak dolgokat a környezetedben, ezen ne is csodálkozz, még az is másként fog látni dolgokat, aki vakon szerelmes lesz beléd.
Hogy valaki másként gondolkodik dolgokról, az pont azt segíti megértetni veled, hogy miért nem érdemes izgulnod... hiszen ha ő / ok látnák úgy a világot, ahogy te, azonnal megértenék.
A művészeket mindig is nehezen értették meg, ez nem új keletű. (ne haragudj a homokba rajzolásos hasonlatért, nem támadásnak szántam)
Nincs más dolgod, csak tanulni. :)
Az élettől, a szüleidtől... mindenkitől, aki mögött nincs szándék... ezt soha ne feledd.
Aki szándékkal cselekszik, vár valamit cserébe, az hamis.
Ha befutsz, az oscar átvétele után koccintasz velem? (nem szándék, csupán akkor majd a szemedbe szeretném mondani azt, hogy: - ugye megmondtam. :)
bocs, nagyon késő van, már nem lektorálom magam...
Köszönöm a tartalmas válaszod:) Mindig is elég nehezen ment a beilleszkedés, bár ennek a főbb okai közé a félelmemet és gátlásosságaimat sorolom, pl. a közép suliban, bevallom, elég rendes-"emberi" emberek vettek körül, legalábbis én annak láttam őket, bárkit elfogadtak aki egy kicsit értelmes és lelkileg rendben volt, talán miközben épp nekem sírt a szám miattuk, lehet csak én "közősítettem ki őket", mindig védem magam a "semmitől".
Igazad van, és tudom is ezt:) Bár mindig mondogatom, hogy keményen tanulni fogok az egyetem előtt, mégsem teszem, mindig leköt valami más:) Ahogy olvasom a válasz, kicsit kezdek rávilágosulni, hogy kicsit túl reagáltam magam a kérdéssel;)) Kiválasztottam magamnak egy olyan jövőszakmát, amit igazán szeretek, és szerintem a véremben van, főleg, ha nem aggodok és nemnyuzom magam:D
Nem bántott a homokba-rajzolós hasonlat, sőt viccesnek találtam.
A szándék részen elgondolkodtam.. Bár alapból kitudom szűrni az embereket, akikben bízom(nagyon kevés ilyen van), mégis sokszor kihat rám mások elvárásai..
válasza:Ügyes légy. :)
Nem állítom, h. naponta, de be-be nézegetek... így, tudod, hol találsz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!