Nem érzem jól magamat soha, ritkán vagyok boldog, semmilyenek a napjaim, stresszes vagyok és boldogtalan, mit tegyek?

Egyetemista vagyok és olyan nyomott a hangulatom mióta egyetemre járok, ez az első évem. Előtte sem voltam valami húdevidám alkat, de azért elvoltam. Tök egyformák a napjaim : suli délután 4 ig hazamegyek, tanulgatok 8 ig, majd rajzolok valamit (ez az egy dolog amit igazán szeretek csinálni ) . Aztán beszélgetek barátnőmmel chaten és ennyi lefekvés alvás. Az egyetem miatt is tiszta stresszes vagyok, mert jól kell teljesíteni, hogy kapjak kolit minden félévben és nem igazán könnyű egyetemről van szó ( BME mérnöki). Látom , hogy másnak lazán megy, én meg tisztára szenvedtem első félévben is, tanultam rendesen és így is csak 4.07 sikerült (ami tudom hogy jó, de akik körülvesznek, azok kevesebb tanulással sokkal sokkal jobb eredményt értek el) .

Az is bánt, hogy a barátnőmmel csak hétvégente tudok találkozni, mert nem Pesten lakik.

Már abban is kételkedem , hogy jó suliba jöttem, mert oké hogy megtanulok mindent meg értek mindent, de nem igazán villanyoz fel amit tanulok, jobban szeretnék mostmár valami művészettel foglalkozni, de nagyon késő, apám már a középsuli választásnál elindított a "mérnöki pályán" mivel szakközépbe iratott be. Nem mintha nagyon ellenkeztem volna, mit tudtam én akkor még hogy mi érdekel, ez jónak tűnt.

Azon is gondolkoztam, hogy elmegyek innen jó messze barátnőmmel, hátrahagyva mindent, de sajnos nem tudnám itthagyni a szüleimet, úgy érzem tartozok nekik mostmár azzal , hogy végigcsinálom az egyetemet, ez lesz a "gyümölcse" a munkájuknak, és alig várom már hogy kezembe legyen a diploma és szabad lehessek végre.

Tudnátok nekem segíteni? Így nagyon szar élni, mindennap felkelni. Főleg hogy látom azt, hogy a szobatársam tökre élvezni, jár bulizni szórakozni, én meg ülök a kollégiumi szobában , és nem csinálok semmit. (Bulizni amúgy sem szeretek , de azért na, jó lenne valamit csicnálni )