Miért ilyen féltékenyek az emberek?

igen sajnos ez így van. Mondjuk én sem vagyok az a tipiklus szegény tizenéves de azért gazdag sem vagyok. az még messze van. Én sosem vagyok féltékeny másokra. aZ aemberek általában mások cuccait, értékeit akarják magukhoz venni.

16/F

18 éves vagy, beleszülettél, álomvilág, rózsaszín buborék.

Az olyanokra mint te, mondják hogy zsúrpubi.

Arra lehet irigykedni, aki beleszületik, semmit nem tesz érte (de minek, úgysem lesz jobb), aki megdolgozott érte, megérdemli. Tőle mit irigyel a közember? Ha nem látja, hogy munka is van benne, akkor elmond róla mindent. Ennyi.

Az emberek irigyek.

Mármint erre az esetre ez a helyes kifejezés szerintem, mert a féltékenység az, amikor van valamin, és azt hisszük, azt mások el akarják venni tőlünk. (Mondjuk a kedvesünket.):P

Ilyen alapon a kérdező a féltékeny, az "emberek" (csak) irigyek.

Kétféle irigység létezik, nemrég tanultam, hogy az oroszoknak szavuk is van rá, úgy nevezik, hogy fehér illetve fekete irigység. A fehér irigység, amikor a szomszédomnak van úszómedencéje, én is szeretnék egyet, ezért elhatározom, hogy nekem is lesz! Addig, amíg nem készül el az enyém, irigy vagyok a szomszédomra. A fekete irigység, amikor én nem is akarok úszómedencét, de az milyen dolog már, hogy a szomszédom élvezi a sajátját, ezért éjszaka átmászok a kerítésen és belesz@rok a medencéjébe. (Ez ugye 1 tipikus magyar viselkedés.) :D

A következő fontos kérdés a miért? Erre nincs válasz, mert a kérdés értelmetlen. Miért süt a nap? Miért fúj a szél? Miért nedves a víz? A világ ilyen, amilyen. ;)

Amúgy csak megjegyzem, ha nem lennének szegények, nem lennének gazdagok sem, hiszen ez egy viszony a két csoport között. Nem pedig arról szól, hogy mennyi akármid van? Ha valahol mindenkinek sok van, akkor senki sem érzi magát gazdagnak, csak ha össze bírja vetni valakivel, akinek tényleg kevés van. Ezért a gazdagoknak nagyobb szükségük van a szegényekre, mint viszont. Mert ha nem lennének szegények, ők nem lehetnének gazdagok. Nem lenne kihez képest. Márpedig Ők (legalábbis a többség*) gazdagok akarnak lenni. Ezzel szemben a szegények nem akarnak szegények lenni, az általában csak úgy "jön", ergo nincs is szükségük a gazdagokra. :D

* -ezt abból gondolom, hogy egy "gazdag" emberből bármikor lehet szegény, csak oda kell adnia a saját vagyonát valaki másnak. Ez az eset mégis elég ritka. Nem kizárt, én is láttam már ilyet, de tényleg ritka. :P

Kosztolányi Édes Annájában is azt kérdi a gazdag asszony: Miért ilyen utálatosak a szegények?

Nézd, az a helyzet, hogy szegénynek lenni rohadt rossz, sőt életveszélyes. Nem irigylik, nem is féltékenyek, nem is utálatosak, csak tudják, hogy mindenkinek jogosan járna egy emberhez méltó tisztességes élet.

A gazdagság is relatív.

Függetlenül ettől én is megfigyeltem itt, hogy aki egy normális, átlagos szinten él, nincs hitele, spórol és megvesz magának dolgokat stb arra már itt sokan irigykednek. Én sem értem őket. És jöhetnek itt sokan azzal, hogy ne tudjam meg milyen érzés egyik napról a másikra élni, de én is azt vallom, hogy sokan tehetnek róla, hogy "csóróként" élnek. Nem vet fel a pénz, egy átlag közép szinten élőnek tartom magam (megvan a lakásom, szakadt kis kocsim, gyereket betudom iratni edzésekre, különórákra, normálisan öltöztetem és öltözködünk mi is, van megtakarításom), de én, hogy ezt a színvonalat tartani tudjam csak egy gyereket vállaltam, lemondtam az új építésű vagy családi házról. Többnyire azok sírnak itt, akik szültek több gyereket, hatalmas adósságba verték magukat, mert nekik a panel már nem jó stb. De ez az ő dolguk, ezt választották. Viszont a gyereküket kitették a folyamatos irigységnek. Rengeteg tizenéves hangoztatja itt (is), hogy jó neki a piaci ruha, semmivel sem különb az a márkástól, szívesen megy ő dolgozni munka után stb. De egyértelmű csak az irigység beszél belőlük. Előszeretettel ugranak rá azokra a kérdésekre, amik a pénzről, munkáról, márkás ruhákról szólnak és szídják azokat, akik normálisan élnek.