Ki akart vagy akar öngyilkos lenni? Ha igen, akkor miért?

nekem régebben megfordult a fejemben,utána azt mondtam hogy csak azért sem "győz le az élet",szal nem adom fel csak mert valami sz*r,erőt gyűjtöttem és rendbe hoztam az életemet

Egyszer, 15 éves koromban. Új iskolába kerültem, nagyon mások voltak az emberek, és nem tudtam nyitni feléjük, nagyokat változtam előtte így is. Hónapokig senkivel sem beszéltem. Aztán egyébként is sokat gondolkodok, de mikor magányos vagyok főleg, és nem tudtam már a pozitív dolgokra koncentrálni, vagy egyáltalán arra, hogy mi várhat még rám az életben. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen felesleges és értelmetlen minden egyes pillanat, és akkor egyik reggel úgy keltem fel, hogy itt az ideje. Már rég megszereztem a gyógyszereket, egyszer ki is dobtam a felét, aztán a másikat vettem be. Utána 1 napot és 1 éjszakát töltöttem a kórházba, életem legrosszat éjszakája volt. Mármint semmi fizikai fájdalmam nem volt, de úgymond teljesen üres voltam, fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem, hiába próbáltam. Aztán elakartak vinni a pszichiátriára, de ott már azért volt annyi öntudatom, hogy megkértem anyukámat inkább menjünk haza, és az az igazság, hogy Ő sem akart ott hagyni. Aztán úgy 2 hétig nem jártam iskolába, pszichológusnál voltam 3-4 alkalommal aki nagyon sokat segített abban, hogy megint önmagam legyek, aztán abbahagytam a kezelést, és magamtól éldegélek azóta is, ha nem is boldogan, de kiegyensúlyozottabban, erősebben :) Valahol úgy érzem, hogy kellett, hogy egy ilyen súlyú esemény megtörténjen velem, hiszen akkor lehet, hogy sosem tudok változtatni a dolgokon. Visszagondolva, ott, akkor, ezt tartottam helyesnek és ésszerűnek, szóval a mai napig nem bánom, hogy volt egy sikertelen öngyilkossági kísérletem.

Egyszer fordult meg a fejemben, tizenévesen, amikor egy lány, aki nagyon tetszett, összejött mással és mindennap láttam őket a suliban. Utólag belegondolva már szégyellem, mekkora hisztis kis p.cs voltam. :D

Minden nap. Felfogás miatt.

Én kb 15 alkalommal probáltam meg,méreggel,gyógyszerekkel,vegyszerekkel,akasztással,de még mindig élek sajna.Igaz amikor felhuztam magam akkor 2 hétig komában voltam,apám levágott a kötélröl

Szinte az iskolai minden napok az őrületbe kergetnek. Nem akarok öngyilkos lenni de nem sok kell hozzá hozzá tenném gyerek vagyok.

huha, megelepett milyen friss a kérdés....épp öngyilkos akarok lenni én is. a héten próbálkoztam, egy zacsit húztam a fejemre h fuljak meg, de nem sikerült teljesen elszigetelni és épp jött a barátom is. De ahogy "szívtam" a levegőt, nagyon szar volt, szóval ha megteszem, gyógyszer+alkohol. az ugye beválik?

Zacskót a fejre? Elég extrém... én is régóta halogatom az öngyilkosságot, de én tuti biztosra megyek, kilessz (kivan)tervelve. Szerintem nem bírnád ki hogy ne tépd szét a zacskót, vagy ha megkötözöd magad, akkor kiharapd. Ha nem tudod magad megölni, akkor ne is próbálkozz vele, az csak figyelemfelkeltés, inkább javíts az életeden. Ha tényleg megakarod ölni magad, akkor úgyis biztosra fogsz menni. Annál rosszabb nincs, amikor valaki csak kísérletezik... az életét csak még jobban tönkreteszi, (fizikailag, és szellemileg is) de meghalni úgyse fog tudni. Aki teheti igyekezzen javítani az életén, bármilyen nehéz is. Ha már tényleg nem megy, minden esély oda, éhezel, nélkülözöl, NA arra rávársz még legalább egy évet, és utána elfogadom.