Baj ha úgy érzem, hogy meg kell változnom esetleg rossz irányba, hogy érvényesüljek az életben? 17L

17 éves lány vagyok,mások szerint különc és zárkózott.Nem érzem jól magam a velem egykorúak társaságában.Nem bulizok nem cigizek nem drogozok nem festem magam úgy,mint egy k*rva,mint a korombeliek nagy része,tanulok normálisan,igazából semmi károsat nem csinálok.Nincsenek barátnőim/haverjaim sem,csak 1,de ő is csak,azért,mert együtt nőttünk fel.Van 1 barátom már 10 hónapja,szeretem őt,de ő sem ért meg engem.Még mások buliznak addig én olvasok,sétálok nagyokat,természetfilmeket nézek és űzök egy harcművészetet már 4 éve,és a mostani zenék helyett inkább a régebbi rock zenéket szeretem,nem festem magam,mert nincs rá szükségem(ezt most nem nagyképűségből mondom)és nem teszem ki mindenem. Persze kiközösítenek,mert más vagyok.Gyűlölök iskolába járni,mert mindig bántanak,kibeszélnek,kinevetnek,és egyedül ülök egész nap,unatkozom.Szeretnék megváltozni,hogy ne merjék ezt megtenni velem,ne merjenek kötekedni,beszólogatni,esetleg összebarátkozni velük,hogy hagyjanak már békén.Eljárni velük bulizni,bár igazából nem az én műfajom.Magam alatt vagyok nap végére elfáradok,és minden reggel hányingerrel megyek suliba.Attól is félek,hogy egyszer úgy feldühítenek,hogy eltöröm valamelyik kezét és viszi a mentő.(ilyen csendes gyilkos vagyok egy idő után megunom).Illeszkedjek be,vagy vívjam ki,azt,hogy ne bántsanak?Sajnos mindenhol,csak azt lehet látni,hogy az emberek eltapossák a másikat,ha másmilyen mint ők akkor meg főleg.Ti mit tennétek a helyemben?Maradnátok ilyenek,vagy esetleg megmutatnátok nekik,hogy nem érdemes piszkálódni,mert ők járnának rosszul?