Nem lesznek már soha barátaim?

akikket most haverjaimnak hívok, olyan szinten haverok, hogy szeretem őket meg minden "ők is engem", de nem hívnak sehova, mert szüleim nem engednek..

most bekerültem középiskolába, gondoltam most összehaverkodom mindenkivel.. nagyjából sikerült is.. de..akik úgy haverok h dumálunk, köszönnek, puszi meg minden, ők sem keresik úgy a társaságomat..

pl. most volt egyik emberkéne szülinapja, csak engem nem hívtak, de ezt betudtam annak, hogy még nem ismer.. de amíg máshoz odamennek hogy "öleleeelj meeg", poénkodnak vele meg ilyesmi hozzám/velem úgy nem...

ez annyira bánt, hogy úgy érzem hogy egy igaz, normális barátom sincs.. 2 ember van, akit úgy szeretek is, egyik kicsit fura gyerek a másik pedig visszahúzódó, csöndes.. kicsit nem normális.. őt is szeretem, csak néha zavar hogy milyen..

/jó most itt van hogy van 2 barátom, de mégsem../