Veletek is volt már olyan hogy még akkor is mosolyogtok ha nem akartok? , de a helyzet megkívánja.

"Veletek is volt már olyan hogy még akkor is mosolyogtok ha nem akartok? , de a helyzet megkívánja."

Először mikor elolvastam ezt a kérdést és még nem nyitottam meg,akkor nem egészen gondoltam.Úgy értem én ebből a kérdésre arra asszociáltam,hogy az a kérdés lényege,hogy járt már-e más is úgy,hogy elröhögte magát mi közbe nem szabadott volna ,erre amúgy az lett volna a válaszom,hogy igen ,volt mégpedig mikor a könyvtáros nénikére(szegény máár van vagy 70 éves) fuldokló köhögés jött rá,én pedig a barátnőmön kezdtem el röhögni,akit a nénike sikeresen eltalált egy nyálcsomóval az első köhögés kijövetelekor ...mikor végzett a "fuldoklással" a nénike csak annyit mondott nekem vörös szemekkel,mi közbe az egyik asztal szélébe kapaszkodott,hogy: -Neked ez vicces?...

Hát igen...körülbelül azóta nem járok könyvtárba.:')

Na szóval szerintem kicsit félre érthetően sikerült ezt megfogalmaznod..Vagy nem?:D

Csak én értettem félre a kérdést? xD

Am. a tényleges kérdésre válaszolva:Nem.

Én vagy vidám vagyok és mosolygok,vagy szar kedvem van és komoly vagy..:)

Jó-jó..értettem én a végére,hogy mit akartál te írni:D

Válaszoltam is rá a végén :)