Ez normális? 15 L
Tudom, hogy hiú, öntudatos és perfekcionista vagyok, sokat foglalkozom magammal, az életem "javítgatásán"..
Ha pl. a buszon ülök, akkor mindig azt nézem, hogy melyik fiúnak tudnám elragadni egy kicsit a pillantását, vagy melyik lány néz rám irigykedően.. ha rossz hangulatomban vagyok, akkor minden egyes pillantást úgy veszek, hogy "hánynak tőlem" ...
Ha jön a pizzafutár, meg ilyenek akkor tökre izgulni kezdek, nem mehetek ki itthoni mackónadrágban, smink nélkül, ha így kell, szorongani kezdek (még akkor is ha tudom ki az és az öreg/nem jön be/stb.). Minden egyes tükröződésben azt nézem hogy jól áll e a hajam, nem kenődött-e szét a rúzsom stb...
Sokminden megy jól, színészet, rajzolás, fotózás, és ha elkezdem valamelyiket komolyabban csinálni, mindig elbizonytalanodom, lealázom a munkámat és duzzogok, majd újra elkezdem. Mivel mindig tökéletesíteni akarom az életvitelemet, ezért több önbizalommal teli, "hard-working" időszakom van, minta befelé fordulós, depressziós, önutálós, de gyakran kapom magam azon hogy ha hazaérek sem tudok megnyugodni, hanem izgulok, szorongok, úgy általánosságban..
15L
válasza: válasza:Sporolj, és hallgass zenét, akkor az leköti a gondolataidat, és nem rágod magad a saját kis léteden. A zene amúgy is nagyon jó relaxációs hatást ad, a sport is önmagában. Nem szabad agyalnod, muszáj elterelned a figyelmedet.
Egyébként teljesen normális, tinédzser gondolatok, ha nem ragaszkodsz ezekhez, később még kinőheted.
Az önkritika fontos, de nem szabad túlzásba vinni.
Keress valami szociális elfoglaltságot, ahol kapcsolatba kerülsz másokkal, nálad "szerencsétlenebb sorsúakkal". Megismerhetsz vele tőled merőben eltérő embereket. Egyik oldalról megmutathatják, hogy nem csak a hajad, a rúzsod, a sminked alapján ítélnek meg, másrészt növeli az önbizalmad, ha érzed, tudsz segíteni valamiben. És ha látod mások kudarcait, küzdelmeit, talpra állásait is, akkor ezek segíthetnek abban is, hogy elfogadd, hogy nem sikerül mindig minden tökéletesen...
Nem kell nagy dolgokra gondolni, kezdetben elég ha segítesz cipekedni a szomszéd néninek, kinyitod az ajtót a babakocsis kismamának, vagy korrepetálsz valakit azokban a dolgokban amiben jó vagy. Vagy egyszerűen beszélgess pár mondatot azzal a lánnyal, akit mindenki kiközösít, és cikiz a suliban... (És később, ha ráérzel az ízére, ezernyi szervezet van, ahol önkénteskedhet az ember...)
Megyünk ilyen helyekre néha a sulival, mert kötelező, de nincs ezekhez elég türelmem..amikor a "gáz" csajjal beszéltem, akkor is meg erősebb lett bennem a késztetés, hogy jobb legyek, mert nem akartam olyan lenni mint ő, meg nincs közös témánk.. időm sincs nagyon, folytontalálkozom valakivel, vagy fotózok, színjátszóra megyek, meg utazok napi 3órát , tanulnom kell..
Na de most eljutottam oda, hogy semmibe nincs kedvem belefogni, sehova sem elmenni, mert előre látom, hogy nem lesz jó amit csinálok, ezért csak itthon ülök, szorongok és megy az önostorozás, meg a másokkal való összehasonlítgatás. Vagy elég erőm van hogy "tökéletes próbáljak lenni", ilyenkor teli vagyok önbizalommal, vagy nincs, ilyenkor a fentiek vannak... de nem tudom elfogadni, hogy tökéletesség nem létezik...
pl tegnap egész nap profi fotósok fotóit nézegettem, és azzal álmodtam, hogy pár csajjal (netről ismerem, osztálytársam, stb akik fotóznak) elmegyünk fotózni meg már úgy ébredtem hogy jaj ilyenek a képeim meg olyanok és már elundorodtam az egésztől, és mindig ez van!!
a rajzolást is elkezdtem, csináltam jó sokáig, aztán amikor megnéztem mik kellenek a grafika szakra az egyetemre meg összehasonlítgattam a rajzaimat másokéval akkor lealáztam magam hogy nekem nincs semmi tehetségem és igazából azóta sem csinálom....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!