Mi történt velem, mi ez a ridegség? Összetörtem volna?

Na ez hosszú lesz. Érzelmi szinten mindig is bonyolult volt az életem, mert túlságosan az érzéseim hatása alatt vagyok.

Sosem volt sok barátom, de ő mellettük kiálltam, és a végtelenségig szerettem, még akkor is, ha ők közben elhagytak, megaláztak, rámtapostak. Hagytam. Mindig kellett jónéhány hónap meg egy nagyobb kiábrándítás, hogy felnyíljon a szemem. Ilyenkor hetekig, hónapokig depressziós voltam. (Ja, és akármilyen komoly dolog után képes vagyok bárkit újra megszeretni. Sajnos.)

A barátnőm pár napja elmondta, hogy szerinte ez a kapcsolat már nem jó, DE szakítani nem akar, mert akkor rossz lesz nekem, viszont ez a "se veled-se nélküled" is rossz, szóval akkor mi legyen. Én szeretem, és nem akarom elhagyni, mert egyrészt eléggé problémás, és félek a következményektől, másrészt szeretem... (Ezügyben rengeteget tettem érte amúgy, és nem érzem úgy, mintha legalább megbecsülné ezt...) Ez még ennél is bonyolultabb, de most nem írom le, nem ez a lényeg.

Na mindegy, szóval most jelenleg élem az életem, és olyan érzés, mintha nem lenne lelkem. Régen ilyen helyzetekben hetekig sírtam, bezárkóztam, fájt a szívem, most meg olyan, mintha üvegből lennék. Csak én vagyok. El vagyok foglalva a tanulással, szervezgetek, ilyenek. Még a legjobb barátnőm is idegesít. A macskámat szeretem. Mást nem. Vagy csak nem érzékelem, nem tudom.

Olyan, mintha eltört volna bennem valami... Talán a lelkem megelégelte, hogy már ebben a kapcsolatban is gondok vannak, amit igaznak hittem.

Most majdnem leírtam ide a kérdést, hogy "Hogy változzak vissza?", de ha átgondolom, nem is akarok visszaváltozni. Érzések nélkül sokkal egyszerűbb! De így mi lesz a barátaimmal (nem mintha olyan sok lenne), a barátnőmmel? Némi érzelem biztos van még bennem, ha érdekel mi van velük.

Mióta ez van, szeretek tanulni. De csak mert végre oda tudok figyelni, és ez tök jó!

Nem tudom. Komolyan. Most csak én vagyok, a macska és Stendhal. Ez így olyan marha idilli. Vagy nihil? Olyasmi lehet.

Most mi van? Segítsetek! Én már nem tudom hol áll az agyam. Vagy a szívem. Azt sem tudom van-e. Ááá.