Hogy tudnék véget vetni az emberekhez való túlzott ragaszkodásnak, kötődésnek?
26 éves lány vagyok.
Azt vettem észre (2-3 éves megfigyelést követően), hogy túlzottan ragaszkodok, kötődök emberekhez.
A barátokhoz való kötődésnek is megvan egy bizonyos szintje mindenkinél, ami természetes és szükséges is, mivel társas lények vagyunk.
De már én érzem, hogy túllépem ezt a szintet. Van több barátom, ismerősöm, és mindig van közülük egy vagy kettő, akihez sokkal jobban (túlzottan) ragaszkodom, mint a többiekhez. De olyan szinten, hogy amikor nem az ő társaságukban, vagy legalább az egyikében, vagyok, akkor is azon pörög az agyam, hogy mikor tudunk már találkozni, beszélgetni. Ha hosszabb ideig (1-2 hét) nem tudunk találkozni valami okból, már minden bajom van.
Szerintem ez az érintett személyek számára is terhes lehet, még ha nem is mondják ki ezt.
Miért van ez a túlzott ragaszkodás? Hogyan tudnám ezt mérsékelni?
Egyébként már engem is zavar az, hogy egyéb dolgaimmal sem haladok, mert ahelyett, hogy a teendőimmel foglalkoznék, azon pörög az agyam, hogy jaj, mikor láthatom őket, mikor találkozhatunk, beszélhetünk, vagy legalább telefonálhatunk?
Igyekszem megfelelni azoknak, akikhez ennyire nagyon ragaszkodom, és ha nem érzem azt, hogy "megfeleltem" mint ember, akkor csalódottságot érzek, hogy nem vagyok elég jó, stb.
Hogyan tudnék kialakítani egy egyensúlyt, hogy bár ha van is kötődés, az ne ilyen túlzott ragaszkodás legyen részemről? Hogyan változtathatnék azon, hogy ne másnak akarjak megfelelni se?
Nagyon szétcsúszva érzem magam.
válasza:Kedves kérdező!
Érdekes amit írtál azzal kapcsolatban, hogy igyekszel megfelelni azoknak, akikhez annyira nagyon ragaszkodsz.
Szerintem az a túlzott ragaszkodás (törődés) ami jelenleg fenn áll közted és a barátaid között, idővel elhalványul, amit találsz egy olyan párt, aki felé át vetítheted ezt a jelenséget!
Nekem van egy olyan haverom, aki csak addig volt oszlopos tagja a "bandának", míg meg nem ismert egy olyan lányt, akivel összekötötte az életét.
Onnantól kezdve, már csak a párja számított, velünk is tartja a kapcsolatot de már kevés figyelmet fordít felénk. Ami szerintem normális is ebben az esetben. (főleg, hogy már gyerekes szülő)
válasza:Komoly önértékelési problémáid lehetnek, mindig szükséged van másokra, hogy úgy érezd vagy valaki.
Társfüggő is lehetsz, ha van/lesz barátod, és ez sem jó semmiképp.
Hogy tudnál másnak megfelelni, ha magadat sem tudod elfogadni?
Egy idő után úgy fogják érezni, ha már most nem így éreznek, hogy folyamatosan függesz tőlük, nem tudsz önállóan élni, mindig kell valaki akivel lenni tudsz, mert nem érzed biztonságban magad egyedül.
Fejlesztened kell az önismeretedet, hogy meg tudd oldani a problémáidat, akár pszichológus segítségével, vagy olvass önismereti könyveket, pl Csernustól, vagy vannak fenn előadásai is a neten.
Szóval, sok munkád lesz magaddal, és sok fájó dologra fog fény derülni, ha vagy elég bátor, hogy belevágj.
De, tapasztalatból mondom, hogy a könnyebb út mindig a rosszabb is egyben. Úgyhogy mindig tiéd a választás, merre indulsz el, vállalod-e a nehezebb úttal járó fájdalmakat, vagy megijedsz, és lemész a saját poklodba a könnyű úton.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!