Önbizalomhiányt, stresszes pánikolást hogyan lehet legyőzni?
Egyszerűen már nem tudok mit kezdeni magammal e téren.Régebben is sok mindenre rástresszeltem,azonban mostanában egyre elviselhetetlenebb ez a probléma.
Eléggé csendes vagyok,vagyis nem teljesen,be nem tud állni a szám,ha olyanokkal vagyok,akikkel képes vagyok feloldódni.A mindennapi közegben is elég sokat beszélek másokhoz,tehát nem csak akkor hagyja el egy-két szó a számat,ha kérdeznek,ha "muszáj".
Viszont sokszor amikor pár osztálytársam épp beszámol nekem valamiről,amihez sok közöm nincs,csak vagyok és bólogatok,sok mindent nem tudok hozzáfűzni.Ha olyan témát érint a beszélgetés,amiben már van tapasztalatom,vagy valami,akkor én is kifejtem a nézeteimet,beszélek,bár sokszor elég kényelmetlenül érzem magam.Félek beszélni,hát még kezdeményezni...
Attól tartok,hogy a másik félt nem érdekli a mondandóm,ezért inkább sokszor bele sem kezdek.Néha ezért inkább hadarok,csak hogy túl legyek már rajta.Nem tudok belőle kitörni.Amikor meg még izgulok is,akkor meg aztán végképp elvékonyodik a hangom,ne adj isten még el is csuklik.Idegenekkel,vagy kevésbé ismerősökkel ezért nem igazán tudok beszélgetni,alig várom,hogy túl legyek a mondandómon.
A másik a folytonos stresszelés.Bármire képes vagyok ráidegeskedni magam,főleg egy-egy nyilvános szereplésre.Pl. ha több ember előtt kell akár csak egy szót is elmondani,már a torkomban dobog a szívem...
A harmadik gond a pánikolás.
...Miután egyszer annyira ideges voltam egy védőoltás miatt,hogy rosszul lettem és pontok jelentek meg a szemem előtt,szédültem,berögződött nálam valami.Azóta ha tömegben vagyok,ahol nem lehet leülni,rögtön légszomjam lesz,pedig kapok levegőt,határozottan én beszélem be magamnak.
Részben az osztálytársaim miatt alakult ez ki bennem,de őket mégsem hibáztathatom,a bajok fő forrása én vagyok.Nem tartanak úgymond "terrorban",de néha eléggé megbántanak.Nem ismernek,de nem is kezdeményezik,utána meg panaszkodnak,hogy semmit sem tudnak rólam.Most menjek oda mindenkihez,és kezdjem elmesélni nekik az élettörténetemet,vagy mi?
Szörnyen irigylem azokat az embereket,akiknek van önbizalmuk,ezáltal kisugárzásuk is.Akik nem félnek elmondani és kitartani a véleményük mellett,nem tartanak attól,hogy ezáltal mások haragját vonják magukra,vagy hogy megbántják őket.
Mert én senkit sem szeretnék megbántani,de ha egyszerűen az illető szemét velem,valahogyan vissza is szeretném neki adni,még ha csak egy fölényes mosollyal is,hogy megpukkadjon.Csakhogy fogalmam sincs,hogyan kell ezeket a dolgokat lazábban venni.
Ti mit tanácsoltok?Ki volt még így,és mi hatott?Jövőre új suli,és szeretnék jó benyomást tenni.Lazább,talpraesettebb lenni.Megváltozni...
válasza:Köszi a tanácsokat! :)
Nem vagyok túlsúlyos,és nem is a kinézetem a gond...elfogadtam magamat,elég sok pozitív visszajelzést kaptam már.
Viszont társaságban kicsit feszült és félénk vagyok,olykor nem tudom,hogyan folyhatnék bele beszélgetésekbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!