Miért vagyok ennyire ellentétes?

Néha már nem tudom hogy ki vagyok.

Kezdjük azzal hogy vega vagyok egy éve, azért döntöttem így mert szörnyűnek tartom ahogy az állatokkal bánnak és undorodom az ilyen képektől, videóktól. Viszont ha mondjuk a híradóban bemondják hogy pl 20an meghaltak valamilyen balesetben, akkor az meg sem hökkent, sőt ha lehet így mondani kicsit csalódott is vagyok hogy nem volt "elég" brutális.

Meg érdekel a gyereknevelés, nevelési gondok meg hasonlók és látom hogy pl egy anya rosszul bánik a gyerekével, tudom magamról hogy én jobb anya lennék és ebben a helyzetben lenézem az anyát. De ha mondjuk sétálok az utcán és látok egy vidáman játszó kölyköt legszivesebben felrúgnám mert utálom a gyerekeket.

Aztán szeretném ha lennének barátaim mert vágyom a társaságra, de mondjuk ha a legjobb barátnőmet elcsapná a busz, egy könnyet sem ejtenék érte, pedig szeretem de valahogy mégsem és csak az bántana h egyedül kéne ülnöm a padban.

De ez az ellentét az életem minden részén megvan. Szeretek rajzolni. De itt is vagy démonokat meg kígyókat rajzolok, vagy meg virágokat meg lepkéket. Igaz barátaim sincsenek, mert a mostani barátaim bár szeretnek, de csak azt a részemet ami közös velük és megmutatom nekik. Sokszor érzem magányosnak magam mert ha elkezdek egy "vidám" emberrel beszélgetni akkor nem hozhatok fel "sötét" témákat, de ez fordítva is igaz hogy én egy emberrel nem csak "sötét" dolgokról akarok beszélni hanem vidám dolgokról is. Szeretnék választani de nem tudok mert egyszer ezt az énemet érzem közel magamhoz, aztán meg a másikat. Olyan érzés mintha több személyiségem lenne akiknek kevés ez az egy test. :S Elősször nem tulajdonítottam nagy ügyet az egésznek, betudtam a "kamaszkorral" (17 múltam) de egyre durvább ellentét van a gondolataim közt. Kérle adjatok valami tanácsot, hogy kezeljem a dolgot.