Katasztrófa az egész életem. Hogy tudnám jobbá tenni?

Már nem tudom mit csináljak. Tudom, túl fiatal vagyok még mindenhez, és ez egy múló érzés, de annyi mindenen keresztül mentem már, és úgy érzem, hogy nem bírom tovább, elfogyott az erőm.

Az osztálytársaimmal nagyon jó a kapcsolatom, mégis szerintük egy ribanc vagyok.

Régen undorodtam a kábítószerektől, most mégis füvezem, és mostanában mefedronozom(kati).

A családom is káosz, az anyám ki van zárva a gyámságomból, az apámmal nincs semmi kapcsolatom, csak pénz ad, ha kerek. A nagymamámmal élek, akit nem igazán érdekel, hogy tanulok-e vagy sem. Sőt.. Igazából őt semmi nem érdekli. Több rokonom nincs.

Eddig kitűnő tanuló voltam, ám ebben a bizonyítványomban egyetlen egy ötös lesz, énekből, a többi 2-es vagy 3-as. A tanárok elvesztették bennem a hitüket, a barátaim elpártoltak tőlem, csak azok maradtak, akik "züllöttek".

1hónapja mindennap füvezem, és már nem is dob fel igazán, csak bezsibbadok tőle, de ennyi. Van egy srác is, akit 8 éve ismerek, de csak ebben az évben lettünk nagyon nagyon jóban. Neki is kusza az élete, most gyermekotthonban van, ő is kábítószerezett, de már csak füvezik. Eleinte mindent elmondtunk egymásnak, mindennap órákat beszélgettünk, nevettünk, és így beleszerettem. Sajnos már ot is elvesztettem az utóbbi időben. Már nem ugyanaz a kapcsolatunk, eltávolodtunk egymástól.

Nem tudom mit csináljak.. Kismilliószor próbáltam megjavulni, mégis valami mindig közbeszólt, és visszaestem ugyanebbe az ürességbe. Nem tudom miért kelek fel reggel, nincs életcélom, nem tudom mit hoz a holnap, és teljesen el vagyok keseredve..

Mármár azon gondolkodom, hogy talán ha bekerülnék egy gyermekotthonba, talán ott meg tudnék változni.. Nem tudom, úgy érzem vége..

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a kisebbfajta regényt.:)

14/L