Depressziós lennék? Mitől lehet? Mi a megoldás?

A szerelmi bánatodat talán úgy lehetne orvosolni,hogy új társaságba kerülsz.Ha esetleg sportolni kezdesz csapatban (foci,kézi ilyenek) vagy ha játszol hangszeren és csapódsz zenekarhoz.

A többit megírom privátban :)

hát akkor most megosztom veled a történetemet, amiről nem mindenkinek beszélek:

8.os voltam amikor tönkrement minden körülöttem. apámnak külföldre kellett mennie dolgozni, és mi tesómmal és anyámmal maradtunk. anyám egy idegbeteg, és persze hogy rajtunk vezette le a napi feszültséget, pokol volt az az 1 év, amíg 3 an voltunk, de persze nem csak emiatt. kezdtem megutálni magamat, az akkori osztályomba volt egy legjobb barátnőm, akivel összevesztem, elvette a barátaimat, és az osztályt ellenem fordította, gyűlöltek engem. feleslegesnek éreztem magam, meg akartam halni. nem voltak akkoriban igaz barátaim akikre számíthattam volna, senkim nem volt. vágdostam magam, öngyilkossággal is próbálkoztam. aztán jóba lettem egy régi ismerősömmel, és legjobb barátnők lettünk, ő lett a lelki társam. nagyon közel álltunk egymáshoz, mint a testvérek. megbíztam ebben az emberben, minden titkomat tudta, és azon a napon amikor én új iskolába kerültem, összevesztünk. ott rúgott belém ahol csak tudott, rengeteg embert ellenem fordított. minden titkomat elmondta mindenkinek, facebookon csoportot csinált ellenem, és minden ismerősét berakta. leköpött, összeverekedtünk, kitépett a hajamból egy maroknyit, berakta egy zacskóba és bevitte az iskolámba mutogatni mindenkinek, (ahol új diák voltam).. azt terjesztgette hogy meg vert, miközben én voltam aki ezt a verekedést kezdeményezte. rám küldte a csapatát hogy verjenek meg, minden nap zaklattak telefonon, a suli előtt vártak hogy megverjenek, volt hogy egy nagy kerülőn kellett hazamennem hogy ne találjanak meg. senkim nem volt, szó szerint, akire számíthattam volna ebben a helyzetben. csak ellenségeim voltak. a szüleimmel sem volt felhőtlen a kapcsolatom akkoriban. volt egy este amikor a szekrény mögé kellett bújnom, hogy ne verjenek meg. életem legrosszabb napja volt az, órákig csak sírtam. év végén megbuktam, és az egész nyaramat a 4 fal között tanulva töltöttem, miközben mások ide oda mászkáltak, élvezték a nyarat. sajnos a pótvizsga nem sikerült, így megbuktam.

akkor valahogy elegem lett ebből az egészből, és úgy döntöttem hogy megváltozok, mert ennek nincs értelme. elolvastam egy könyvet ami nagyon sokat segített, és ráébresztett arra, hogy egy értékes ember vagyok, mert mindenki az. és mindeki meg tud változni, csak hinni kell magunkban. most se felhőtlen az életem, de azon vagyok hogy mindent rendbe tegyek magamban, amit ez a 2 év lerombolt. el kell hinnem hogy értékes vagyok, bár senkiben nem vagyok képes megbízni, legyen az a valaki bármilyen kedves, megbízható. egyszerűen ezek után nem megy, a mostani "legjobb barátaim"nak se beszélek ilyen dolgokról, mert nem bízok bennük, senkiben.

Álmodozni pl. én is szoktam, rengeteget, az nem baj. A lényeg hogy szeresd magad, ha az önmagadról alkotott képed megváltozik, az egész életed átalakul. Ha boldogan szeretnél élni, ha szeretetre vágysz, nem vezérelhet a gyűlölet, az önutálat, a szomorúság.

Sugározzon belőled a szeretet, és hogy rendbe vagy önmagaddal, és ezt mások is látni fogják rajtad.

Van egy életed, ami szép is lehetne, ha tennél érte! Hidd el minden ember azért jön a világra hogy boldog legyen, nem azért hogy szenvedjen. Különben mi értelme lenne az életnek? Szenvedésre születtünk? Nem hinném.

A mostani állapot amibe vagy, a negatív gondolatadnak az eredménye. "Nem vagyok elég jó" "Ronda vagyok" "Béna vagyok" "Semmi se sikerül" "Jelentéktelen vagyok" "Nem szeretnek" stb... elhiteted magaddal az ilyeneket és azzá válsz. Felejtsd el! Van egy könyv, amit ajánlok neked: Louis L. Hay - Éld az életed - nekem ez a könyv nagyon sokat segített, és amióta kiolvastam, máshogy látom a világot. Ha van kedved és időd hallgasd meg ezt napi 2x: http://www.youtube.com/watch?v=YDTQ4yWaCFQ&list=PLBB70A078E0.. meditálhatsz közbe jót tesz:) Sportolj továbbra is az jó dolog, a vagdosást meg felejtsd el. Én is csináltam és mára nagyon bánom mert még mindíg takargatnom kell a hegeket. 6 éve szerelmes vagy egy oszálytársadba.. hát uhh.. ehez nem tudok mit fűzni nem mondhatom hogy felejtsd el, úgyis van sok fiú stb. téged ez úgy se érdekelne, mert szereted. Nagyon is tudom milyen ez. Én is szerelmes voltam valakibe majdnem egy évig, de viszonzatlan volt. És ahogy telt az idő, úgy el is múlt ez az egész, mára egyáltalán nem érdekel. Na de kész regényt írtam.. remélem tudtam segíteni :) Fel a fejjel és ha gondolod fogadd meg a tanácsaimat, én át estem ezen! :) 17/L