Szerintetek van összefüggés az asperger szindroma és a nagyképűség között?

bevállalom, hogy értelmes vagyok:

azt szoktam mondani, hogy a nagyképűség nem nagyképűség ha van mire nagyképűnek lenni a páciensnek (egyszerűen reális önértékelés)

egy asperger szindrómásnak adott esetben lehet oka a nagyképűségre, azonban párhuzamba állítani, összevetni a kettőt képtelenség (annál is inkább, mert az egyik orvosi kategória a másik pedig nagyon szubjektív társadalmi kategória)

úgy tűnik te nem megtanultál együtt élni a "betegséggel", hanem zavar ... ezért kompenzálsz ... ha a kompenzálás a teljesítményedben nyilvánul meg az pozitív, viszont te a teljesítményed arra használod fel, hogy más orra alá dörgölhesd, ez már nem pozitív ... úgy tűnik, mintha nem magad miatt produkálnál, hanem mások miatt ...

tovább megyek: ezt művelheted olyan szinten, hogy a környezeted megutál érte ... te mit fogsz ebből érzékelni? azt, hogy utálnak ... és miért utálnak? azért mert "beteg" vagy ... hoppá ... öngerjesztő negatív folyamat

hagyd abba, hogy más orra alá dörgölöd a teljesítményed, mert ezzel csak magad ellen fordítod az embereket, és szép lassan megkeseredsz

Kétféle aspi van, az egyiknek a béka feneke alatt van az önértékelése, a másik pedig el van szállva magától. Akkor már inkább a második... :)

Dolgozni kell a reális önértékelésen, vagy azon, hogy a tényeket NT kompatibilis módon jelenítsd meg. Egyébként a kritikához, kudarcokhoz hogy állsz?

Azzal nincs baj, ha tudatában vagy a képességeidnek, lehetőségeidnek, és reálisan látod a helyzeted - és esetleg emiatt néha nagyképű vagy, dicsekszel.

Viszont a kritikát is el kell fogadnod, és azt, hogy nem mindenben vagy/lehetsz kimagasló, és lehet, hogy bizonyos dolgokat mások jobban látnak (sőt: ez szinte biztos).

Tehát a "vak" nagyképűség, nincs rendben. "...elvárom hogy mindenki engem istenítsen..." Nos, szerintem változnod, változtatnod kellene. Szerintem így Te sem érzed jól magad, illetve vannak pillanatok, amikor érzed, hogy ez problémás!