Őszintén: mit gondoltak az ilyen Erőss Zsolt jellegű emberekről?

Nagy dolognak tartom amiket elért. Viszont az nem tetszik, hogy úgy beszélnek róla, mintha hős lenne. Hős az aki segít másokon, fejlődést hoz, előremozdítja a világot, megment embereket annak ellenére is, hogy esetleg saját magát veszélybe sodorja. Ő mit adott a világnak? Talán az országnak egy kis hírnevet de ennyi. A saját élvezetét szolgálta ez az egész hobbi. Úgy tudom egy csomó ember meghalt mellette. Nem értem hogy tudott ezek után nyugodt szívvel menni tovább a következő hegyre bűntudat nélkül? Vagy úgy volt vele, hogy hát istenem, ez egy veszélyes hobbi? Eszébe sem jutott, hogy lehet valamit rosszul csinál, ha ilyen következményei vannak? Nála sokkal nagyobb nevek képesek voltak lemondani a dicsőségről és visszafordulni a csúcs előtt. Miért neveznek hősnek egy olyan embert aki képtelen uralkodni a szenvedélyén? Azzal egyetértek, hogy nem érdemes átlagemberként élni, akiből több milliárdnyi van rajtad kívül, de ha ezt választod akkor vállalj felelősséget és például ne csinálj gyereket, hogy aztán árvák legyenek.

A tespedés meg a halálba mászás között vannak fokozatok! És ha már így imádni kell, akkor miért nem imádunk másokat is akiknek különleges hobbija van? Nekem is fura hobbim van, veszélyesnek is mondható, mégsem tekint rám senki hősként legfeljebb jóindulatúan különcként. Kinek van joga eldönteni, hogy az egyik ember különleges, hős és tiszteletreméltő, a másik meg nem?

Könnyen lehet, hogy hegymászóéknál is csak az nyerhet pályázatot, aki már korábban is nyert, már hírneves, van szponzora. Az ezeket nélkülöző fiatalok pedig, ha a Csóványosnál magasabbra akartak jutni, kénytelenek voltak beállni Erőss zsolt halálbrigádjába.