Otthonülő, csendes nő vagyok. Főleg a csendes természetem akadályoz abban, hogy kapcsolatokat alakítsak ki, legyen szó akár baráti, akár párkapcsolatról. Ti mit tennétek a helyemben? 33N

Igen, azért szoktam eljárni néha-néha ide-oda egyedül, tudom, miről beszélsz, amikor azt írod, hogy rövid időn belül akad beszélgetőpartner. Így is szokott ez lenni. És ezekből valóban nem lesz mély barátság. Vannak persze ismerőseim azért innen-onnan, de úgy érzem, hogy ezek nem igazi, mély barátságok. Csípem őket, de valahogy nem tudok pl a baráti társaságukba bekerülni. Akiket megismertem innen-onnan, mindegyikkel csak face to face szoktam találkozni néha pl egy kávézóban, vagy elmegyünk együtt sportolni.

Lehet az a baj inkább - most hogy így belegondolok - , hogy nem tudom, hogy hogyan kell úgymond bekerülni az ő baráti társaságukba.. lehet félre is értenek, mert nem beszélek sokat, főleg idegenekkel az elején (márpedig a baráti társaságuk idegen ugyebár) és azt gondolják, hogy nem találom őket szimpatikusnak. Utálom, hogy csendes vagyok és hogy nem tudok könnyedén beszélgetni, egyszerűen úgy kell törni a fejemet, hogy mit mondjak a másiknak (a kapcsolatok elején).