Ha gyermeked születésekor majdani foglalkozását is megválaszthatnád, megtennéd? Ha igen, mit választanál?

Igen. Segédmunkás a választás, természetesen. A kisbaba nem tudná, de arra lenne predesztinálva, hogy 50 éves korára egy dagadt, rozzant alkesz legyen, aki az "1 alsónadrág 1 hétig, elöl sárga hátul barna" vallást követi, a kocsmában támasztaná a falat, mosdatlanul, igénytelenül. Ő tanulatlan, egy igazi bunkó állat.

El is lenne hízva, és részegen járna dolgozni, szívná a MUNKÁS cigarettát, mert az a legigénytelenebb. Néha Mayfairt is szívna, mert azt meg az angol segédmunkások tolják, ami szintén egy rettentően igénytelen márka.

A gyerek a készülő, előre elrendelt sorsáról mit sem tudva játszana boldogan a homokozóban, én pedig ott ülnék, és dörzsölném a tenyerem "nyiheheheheheeeeeeh" hangokat hallatva. A többi szülő nem értené, megkérdeznék, hogy valami baj van-e.

Tovább.

A gyerek immár segédmunkásként, ragyás arccal, kelésektől elcsúfított testtel, egy igazi visszataszító, undorító, csernobili mutáns undorkeltő képességét megszégyenítve menne berúgva összeszedni a fát, de annyira kész lenne, hogy egyszerűen bedőlne az árokba, miközben a főnöke üvöltözik, hogy hogy a nőnemű felmenőjébe néz már ki.

Természetesen a gyerek hinné és hirdetné, hogy a magyarok a szíriuszról jöttek és fröcsögve szidna minden kisebbséget, mert ők tehetnek arról, hogy ő egy bűzlő, aljas, haszontalan, az állam habtestén élősködő segédmunkás. Nem tudná, hogy ez az én döntésem volt, én pedig kárörvendően, görnyedt háttal röhögnék alávaló cselszövésem sikerén, afféle elb.sz_ott magyar hókuszpókként.

Másik alternatíva még a retkes kukás / utcaseprő lenne, de azt majd később fejtem ki, vagy nem.