Nekem nem jönnek össze ennyire a dolgok? Vagy velem van a baj?

De tényleg ilyen téren semmi nem jön össze, az életemre nem panaszkodnék mert nem rossz, megvan nagyjából mindenem ami kell,barátaim,családom, nem unalmas az életem kicsit sem. Sőőt pozitív lehetek,mert utcán a szembejövők is gyakran mosolyognak,és nem találnak meg túlzottan a kötekedők. Úgy érzem t*kre jó minden,de ez a k*rv- 'külsőséges' állapot elb*sz körülöttem mindent,mert én komolyan nem érzem magam annyira ocsmánynak,hogy azt szégyelni kéne,persze ízlések,de akkor is,ennyire nem gondoltam bele,mosolygok,és vidám vagyok,hisz vannak emberek akik betegek/valami miatt olyanok amilyenek,és találnak maguknak párt, valakinek ők a legszebbek.

Én pedig komolyan egy sima átlagosnak mondható arccal senkinek nem felelek meg,sőőt...Annyira elkeserít...

(a mostani sráctól nem akartam igazából semmit,nem tetszett,és nem akartam kapcsolatot,de nyilván ezeknek a szavaknak,hogy 'csúnya vagy' mindegy kitől kapjuk,hatalmas súlya van... kb összetörtem...)

Képet nem mutatnék,és mint mondtam erre nem is gondoltam tőle sem,hogy egy undormánynak tart.

Lényegében azért nem,mert magam sem tartom annyira vészesnek,ha így lenne megkapnám az emberektől napi szinten.

Nem interneten ismerkedem,ezzel a sráccal 1 suliba járunk...:s

Amúgy így szép lassan tényleg nem marad belőlem semmi,mert mindent lerombolnak körülöttem mire odajutnék,hogy valaki tényleg...:/

Nem akarok más helyébe lenni,azt sem akarom,hogy 100-an udvaroljanak,de egyetlen egy embernek, aki a barátom,és szeret,hű hozzám legalább annak az egynek felelnék meg,de annyira nincs senkim ilyen téren...

Igen 16évesen még gyerek ez így van,de ez így is hatalmas fájdalom.

Utolsó: Köszönöm...:(