Mit tegyek, ha irigykedem a gazdag fiatalokra, akik mindent megkapnak a szüleiktöl?

Ezért ne szégyelld magad, azon csodálkozom, hogy csak 21 éves korodra jutottál el ide. Mindenesetre ne add fel! Tudom, hogy sovány vigasz, de gondolj arra, hogy te a kis agyonajnározottak mellett sokkal erősebb, kitartóbb vagy, tudod, mi a kemény munka. Az, hogy rossz szemmel nézel rájuk, irigyled őket, szerintem valahol természetes, de próbáld magadnak ismételgetni azokat a dolgokat, amivel te több, jobb vagy, mint ők.

Egyébként dühítő ez a nevelési módszer. Én egy középosztálybeli kortársad vagyok, nem azt mondom, szegények nem vagyunk, de soha semmit nem toltak a szüleim a fenekem alá, mindent a magam erejéből szereztem meg, amire szükségem volt. És ez így volt rendjén. Nem azért tették, mert nem szerettek, hanem hogy megtanuljak küzdeni valamiért. Te ezt már nagyon korán megtanultad, legyél erre büszke! Sok sikert neked az életben!

Nyugi, teljesen normális érzés, főként, ha neked semmid sem volt.

Arra gondolj ilyenkor, hogy akit ennyire pátyolgatnak, mint akiket irigyelsz, attól valójában elveszik a Szabadságot: hogy önmaga megtapasztalja, hogy mit ér, mennyit tud megcsinálni. Mintha tőből lenyesnék a szárnyait.

Volt egy nagyon kedves ismerősöm, aki megkapott mindent, mindent a világon. Soha a kisujját sem kellett megmozdítania semmiért. Mégis: még az egyetemet sem volt képes befejezni, és ma alkoholista (ha még él). Irigyeltem, de ma már tudom, hogy semmi irigylésre méltó nem volt az életében. Olyan gyenge, mint a harmatcsepp.

Legyél büszke arra, amit önmagad elérsz. Az irigységedet forgasd át aktív energiába: "én is el akarom érni azt, amit ő megkapott! "

A protekció nem tart örökké - mindig lesznek ellenlábasok, és olyankor azt penderítik ki először, aki a protezsáltja volt a másiknak. Apuka-anyuka nem él örökké, ha a gyereknek nem nőhetnek ki a szárnyai, akkor előbb-utóbb lezuhan és szörnyethal - értsd képletesen és szó szerint is. Aki a szülei függvénye, az nélkülük hamar elpusztul, mert soha nem tanul meg önállóan élni.

Fel a fejjel! :)

Drága életem, most szembesülsz a való élettel.

Sajnos fogsz még ennél cifrábbakat is tapasztalni...

Arról,hogy a családod szegény spec nem tehetsz.

Nekem nagyon sok ismerősöm SZÜLEI is az ő szüleiktől kapták a házat, meg a mai napig támogatják őket pénzzel. Mindemellett dolgoznak és gyereket nevelnek.

Amúgy meg ne irigykedj. Vedd a kezedbe a saját sorsodat.

Megértelek, de nem értek egyet veled.

Az én fiam is dolgozik suli mellett, minden melót elvállal, tavaly érettségizett, majd maradt 5.-évben is szakmára, most pedig megint suliba megy 2 évre.Nem él nagylábon, nem nagyképű, pedig 20.- éves, és lakása van, kocsija van, miálltalunk. Ha tudok neki segíteni, miért is ne tenném meg?