Mégis hogyan lehet azt elfogadni vagy felfogni, ha az ember rájön lassacskán, hogy biszexuális vagy akár leszbikus?

Nos... megpróbálom összeszedni neked a dolgokat most itt a kommentemben, bár valószínűleg elfogok valamit felejteni, de azért szerintem hasznos lesz.

Szóval, először is gondolj bele abba, hogy mi okból is feszengsz és aggódsz pontosan ezzel a dologgal kapcsolatban. Ha igazán átgondolod, szerintem te magad is rá fogsz jönni, hogy a társadalom felől érkező elvárások az, ami miatt aggódsz, nem pedig az, hogy a lányokhoz vonzódsz.

Sok felől szajkózzák, hogy az a normális, ha férfi és nő van együtt, a többiek pedig korcsok és selejtek... ezzel csökkentve a hozzád hasonlók önbizalmát. Pedig ha belegondolsz senkinek sem ártasz azzal, hogy te a saját nemedhez vonzódsz. Ha pedig nem ártasz senkinek és boldog vagy egy másik lánnyal, akkor mégis mi az, ami gátolhatna?

Sajnos bélyegét nyomja elég sok leszbikus/meleg ember életére, hogy mindig fél, hogy mit fognak gondolni az emberek... pedig megsúgom, hogy ha boldog szeretnél lenni, akkor magaddal és a leendő pároddal érdemes csak törődni. Le kell szarni, hogy mik az elvárások. Ha például csak azért jönnél össze egy férfival, hogy házasodhass Mo-n, akkor magadat is becsapnád, nem csak a környezetedben élő többi embert.

Boldog lennél úgy, hogy egy olyan ember mellett vagy nap mint nap, akit nem szeretsz és nem is vonzódsz hozzá, csak kötelességből vagy vele? Kétlem.

Egy kapcsolat és a szerelem nem a házasságon múlik... az csak egy papír... persze gondolom neked a habos babos esküvő lenne az, amit szeretnél... nos néha fel kell adni bizonyos dolgokat, hogy hosszabb távon jól érezd magad.

De persze vannak országok, ahol már megoldható az azonos neműek házassága, szóval ha ennyire nagyon fontos ez neked, még ott a lehetőség ilyen módon.

A családalapításról pedig annyit, hogy ezt is bőven meglehet oldani több módon is. Például létezik mesterséges megtermékenyítés, így sajátként nevelhettek fel egy gyereket. Mivel az anya saját gyereke, ezért nem is vehetik el tőle csak azért, mert egy másik nővel él együtt és neveli a gyerekét.

Az, hogy melyik a helyes út, erre csak egy válasz létezik: az, amelyiket te annak érzed. Az nem helyes út, amin kényszer vagy erőszak miatt indulsz el.

Na mindegy, kicsit belekavarodtam a dolgokba. Ma a fogalmazás sem megy igazán, de azért talán a lényeg érthető.

Egyébként én is leszbikus vagyok, bár veled ellentétben ez nálam mindig is tiszta volt. Mindig a lányokat néztem meg, mindig csak ők érdekeltek, amint elértem olyan korba, hogy ez az egész már foglalkoztatott.

Én is szeretnék majd gyereket később, de ez még elég messze van... viszont attól nem félek, hogy ne tudnék bármit is megoldani.

Ha gondolod írhatsz privátot is, ha vannak kérdéseid.