Miért vagyok ilyen gonosz? Nem akarok ilyen lenni.

Mindig van egy személy akiért 'rajongok' mindig vele akarok lenni, vele akarok beszélni, nézegetem a facebookját meg ilyenek. Ezek a 20-30éves korosztályból nők vagy férfiak. Aztán itt többen irtak, hogy másokkal is előfordult ilyen rajongás kamaszkorban és semmi beteges nincs ebbe. Van aki tanára iránt érzek ilyet, van aki ismerőse iránt. Ez kicsit megnyugtatott, hogy normális vagyok. De most pl. Egy 25éves nővel vagyok így és féltékeny vagyok a pasijára a barátaira, hogy ők többet lehetnek vele. És arra gondolok, hogy ha gyereke lesz akkor még annyi ideje se lesz rám. Úgy érzem, hogy ki akarom sajátítani magamnak. És nem szerelem! Voltam szerelmes, de az nem ilyen!

Van egy film aminek az a címe, hogy A szobatárs. Arról szól, hogy egy csaj beteg és megismer egy lányt akit ugyanígy ki akar magának sajátítani. És mindenkit eltesz láb alól, a lány barátját, macskáját, barátait és meg is veri magát, de úgy adja be a lánynak, hogy más verte össze, hogy vele foglalkozzon. Komolyan én tudom, hogy sose tennék ilyet, de néha rettegek attól, hogy mi van, ha én is beteg vagyok?! Mikor összefutottunk múltkor akkor a barátjával volt és ölelgették egymást énmeg tök irigykedve néztem. Bár lehet, hogy azér, mert nekem most nincs senkim... Viszont, ha meglátok egy kedves arcu lányt/pasit akkor tudom, hogy ha megismerkednenk akkor jönne ez a rajongás. De tényleg nem szerelem! Miért van ez velem?:( sokat sírok azért, mert azt akarom, hogy ne legyen több ilyen. Komolyan, ez nem normális.. Mit tegyek? Kerlek segítsetek! Mások azt mondták, hogy náluk ez elmúlt, de félek, hogy nálam nem fog. Előre is köszönöm!

15/L