Extrovertált nem lehet introvertált, viszont fordítva igaz, mégis hogyan?

Fordítva miért igaz? Szerintem a kettő kizárja egymást, mindkét irányban.

Úgy, hogy rengeteg olyan introvertált ember van, aki csak a szorongás miatt az. Ha megszűnik a szorongás, ő is lehet olyan közlékeny és társaságkedvelő, mint egy extrovertált. Mert amúgy sokan vágynak közülük erre, csak félnek kezdeményezni.

A körülményektől függően az extrovertált is lehet introvertált, és introvertált is lehet extrovertált. Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos, míg az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség. De ez csak a hajlam, illetve, hogy mi tipikus náluk. Viszont ha egy extrovertált olyan környezetbe kerül, ahol nincs sok módja aktívnak és kapcsolatteremtőnek lenni, akkor ő is befelé forduló lesz (még ha csak kényszerből és ideiglenesen is), és ha egy introvertált otthonosan érzi magát, ismerős környezetben van, nem túl sok emberrel, akkor ő is ugyanolyan élénk és kapcsolatteremtő, mint az extrovertált személy idegen környezetben. Ismerek olyan nagyon extrovertált személyt, aki időnként "elbújik" a világ elől, hogy kicsit befelé is tudjon fordulni. És ismerek olyan introvertált személyt, akiről a tágabb környezete el sem tudja képzelni, mennyire "bohóckodós" és felszabadult családi és baráti körben. Mindketten teljesen normális felnőttek.

3, 4 szinte rólam írtatok. Helyzettől függ, hogy épp milyen a személyiségem.