Miért vagyok ennyire 'tökéletes'?

Nem-nem. Ez teljesen rossz hozzáállás. Értem mi a célod vele, de pont fordítva kellene, mint ahogy leírtad.

Nem vagy tökéletes. Ezt nagyon reálisan tudatosítani kell magadban. Igen, kövér vagy. Igen, van még számtalan hibád, mind mindenkinek. De van számtalan jó tulajdonságod, mint mindenkinek. Nekem is van számtalan hibám és számtalan erényem. Az erényeimet próbálom kamatoztatni, elmélyíteni, a hibáimat meg kijavítani. Nem mondom azt, hogy tökéletes vagyok, mert akkor nem tudnék a fenti alapján működni. Egy ideig lehet tudnám ámítani magamat, de hamis képet alakítanék ki magamról, ami idővel csak problémák és boldogtalanságok forrása lenne.

A „kérdésben” akármennyire állítgatod, hogy tökéletes vagy, mégis az egészből az sül le, hogy érzelmileg igenis bánt, hogy hangoztatnak egy hibádat. A végén is ott a szomorú szmájli. Ebben is pont ellentétesen kellene – szerintem – hozzáállni. Igen, vannak hibáim, igen számos hibám van. De ez nem fogja meghatározni a hangulatomat, az érzéseimet. A tetteimet igen, de a lelki állapotomat nem. Tehát a hibáidat – és persze az erényeidet – úgy kell magadban nem csak elfogadni, de erősen tudatosítani is, hogy közben megmaradsz derűsnek, kiegyensúlyozottnak, cselekvőnek, objektívnek.

Tehát inkább mond azt: „Igen, kövér vagyok, ez egy hiba, de rajta vagyok a megoldáson is, de ettől még jól érzem magam a bőrömben.”.

> hogyha egészséges vagy, akkor a súlyoddal sincs semmi gond

A kettő összefügg egymással. A túlsúly számos egészségügyi kockázattal jár. Az ideális testsúly – ami persze függ a magasságtól is – nem légből kapott valami, hanem az egészségügyi problémák gyakoriságából lett megállapítva.

Tehát az ideális testsúly nem vélekedés, nem szubjektív kérdés, hanem objektíven jól meghatározható.

> mert ez a legfontosabb, az önelfogadás

Ebben igazad van, de ehhez megfelelő önértékelés is kell. Ha olyannak látod magad, amilyen nem vagy, akkor nem önmagadat fogadod el, hanem a magadról alkotott talmi képet. És ez bizony nem jó. Ha túlsúlyos vagy, nem az a megoldás, hogy azt mondod, ez így jó, hanem ha azt mondod, hogy ez így lehet, hogy nem jó, de együtt tudsz ezzel élni.

Igen, attól, hogy ha testsúly szempontjából nem vagy tökéletes, attól még ez csak egy szelete az ember tulajdonságainak. Ismerek olyan lányt, aki kb. hasonló testsúllyal rendelkezik és annyira jó fej, annyira közvetlen, hogy jó vele együtt lenni. A környezete is ezt tükrözi vissza, nagyon kedvelik, rengeteg barátja van. Ha rá gondol valaki, valószínű nem a testsúlya fog az eszébe jutni. Meg ismerek olyan lányt, aki úgy néz ki, mintha a címlapról lépett volna le. De nincsenek igazán barátai, párkapcsolatai, mert ha beszélgetsz vele fél órát, akkor inkább úgy érzed, jobb lenne valahol máshol lenni. Róla sem az jut az emberek eszébe, hogy milyen szép.

Egyik sem tökéletes. Mindegyiknek megvannak a hibái. De ha lehetne választani, akkor inkább a túlsúlyos lány helyében lennék. A testsúly tehát fontos, de nem a legfontosabb. Ha tudsz változtatni, változtass. Ha nem tudsz, akkor könyveld el, hogy ez egy olyan hiba, amivel jelenleg nem tudsz mit kezdeni, tehát tökéletesen mindegy, hogy így, vagy úgy állsz hozzá, akkor sem változik semmi. Akkor meg miért rágódnál rajta feleslegesen.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Szia ha csúfolnak bántó dolgokat mondanak akkor néz bele egy tükör be és mondj magadra valami szépet :)

Az a baj az alacsony szintű érzelmekkel, hogy azt a környezet váltja ki. Pont ezért kell ezeket az érzelmeket elcsendesíteni, hogy a saját lelkiállapotod a saját döntésed legyen és ne a környezeted alakítsa azt ki.

Annyiban jó tanács persze, hogy ilyen esetben jó tudatosítani magadban, hogy van egy csomó pozitív tulajdonságod, és ezekkel együtt kell a hibáidat is nézni, magyarán jó, ha emlékezteted magadat, hogy miben vagy jó, sőt jobb, mint az átlag.

De annyiban rossz tanács, hogy ha pusztán pozitív érzelmeket akarsz ezzel indukálni, hogy ebből egy dolgot lehet megtanulni, azt, hogy a környezeted – ide érve magadat is – határozza meg az érzelmi állapotodat. A negatív érzelmeket nem pozitív érzelmekkel kell elfedni, abból csak érzelmi káosz, függőség alakul ki. Úgy fogsz érezni, ahogy mások, a helyzet, a véletlen hozza. A negatív érzelmeket meg kell zabolázni, hogy annyira halkak legyenek, hogy ne befolyásoljanak téged. (Ugyanez igaz bizonyos pozitív érzelmekre is egyébként, sőt azok még inkább veszélyesek is.)

2XSÜ

Érdekes amit mondasz pszichológusnak tanulsz ? :)

Elég jól eltaláltál pár dolgot mint pl hogy a környezetem befolyásolja az érzelmi állapotomat sokszor átveszem a környezetem érzelmeit és én is olyan hangulatba kerülök ezért is csinálom azt hogy pozitív érzelmekkel fedem ezeket el és így kikerülök a letargiából önutálatból depiböl és hasonló negatív állapotokból és újra elönt az erő életkedv

De azt hogy lehet elérni hogy ezek a negativ hatások ne legyenek rám befolyással mert akár hogy is próbáltam nem tudtam elérni