Néha kellemetlenül érzem magam a legjobb barátommal, mert sokkal szebb nálam és ezt mindenki látja (? )

Egyáltalán nem arról van szó hogy dühös vagyok rá,hisz ő az első és a legjobb barátnőm,hanem arról hogy borzasztóan zárkózott vagyok,ő pedig nem annyira,sok jó barátja van rajtam kívül,sok közülük fiú,és mikor találkozik velük és én is vele vagyok,nagyjából azt lehet leolvasni a srácok arcáról hogy "és EZ micsoda???"

De szinte mindenkinek ez a reakciója ha meglátnak mellette.Aztán jön az a cikis pillanat mikor ketten beszélgetnek én meg ott billegek csendben mellettük.

Az osztályban is érzem hogy bámulnak ha együtt lógunk,beszélgetünk,és ez triplán olyan zavaró,mert én vagyok az iskola "magányos farkasa"(csak egyáltalán nem a menő fajtából)és mindenki tudja hogy rajta kívül már csak néhány emberrel szoktam kommunikálni,úgyhogy még feltűnőbb vagyok,és ez egy a sok dolog közül amit egész életemben kerülni akartam.

Az hogy külsőleg mennyire különbözünk azt már nem is ecsetelném.Shrek és Fiona.Ennyi elég a szemléltetéshez:D

Sőt,ez egyébként a legjobb leírása kettőnknek.Belülről olyan mint én,ogre,kívülről teljesen más.

Magyarán szólva nagyon gázosnak érzem magam néha mellette,pedig ő sohasem csinálna olyasmit amivel ilyen érzéseket okozna(szándékosan)

Ez egy nagy dolog az életemben,maga a tény hogy lett egy igazán jó barátom akivel bármiről tudok beszélgetni és nem kell elrejtenem tőle hogy mik érdekelnek mert őt is ezek érdeklik.

Nem tudom hogy ezzel az érzéssel mit kéne kezdenem...