Nagyon csúnya gyerek voltam és nem merem senkinek megmutatni a gyerekkori fotókat se a páromnak, se a barátaimnak. Elfog múlni ez a gátlás valamikor?

Párod a jelenkori énedet szereti... a régire csak kíváncsi...

És is pont ilyen voltam, benne a kép az albumban, jót röhögünk rajta. :D

Mindenkinek vannak gázos gyerekkori képei, nekem is.

De már nem úgy nézek ki, és te sem.

Semmi ciki nincs benne, legfeljebb röhögtök egy jót, és ennyi.

A te gyerekkori képeid valószínűleg téged rettentenek el a legjobban, téged izgat a legjobban. Mások csúnyának biztos nem fogják látni azokat. Próbáld meg viccesen felfogni, ha megmutatod és nem tetszik a párodnak, úgyis nevetni fog, nevess te is vele. Inkább jót fogtok szórakozni rajta. Emiatt nem fog téged bántani, és semmilyen hátrány nem ér.

Mellesleg a csúnya gyerekekből mindig szép/jóképű felnőtt válik :)

Az élet nagy kérdései...

Komolyra fordítva a szót; azt vizsgáld meg, mitől félsz? Ha attól, hogy a párod másként tekint majd rád onnantól, ha meglátja a képeket, ott komoly hézagok lehetnek nem csak ebben a kapcsolatban, de a világnézetedben is. Mégis milyen fontos következtetést vonhat le ő néhány régi kép alapján? Ha vannak értékeid, és ő ismeri azokat, akkor ilyesmi nem oszt, nem szoroz.

Küldtek gimis képeket a volt osztálytársak. Aztán kollégák a hátam mögé álltak, és kérdezték, hogy mit nézegetek. Mondom: gimis képeket. És ők is nézegették. Volt olyan is, amelyiken én is rajta voltam, de nem ismertek meg. :D Kérdezték is, hogy én nem vagyok rajtuk, és jól letagadtam, hogy nem. Pedig annyira nem voltak gáz képek, de mégis. x évtizeddel ezelőtti képek, még egy régi önmagam.

Csak azért tagadtam le magam, mert nem bízok a kollégákban. Ilyen gúnyolódósak. De olyasvalakinek, aki fontos nekem, azért simán megmondtam volna, hogy "ott, az a nyomi gyerek, az voltam én". :)