Mégis mit tegyek, hogy minden rendbe jöjjön?

A helyzet az, hogy látom, hogy édesanyám egyre mélyebbre süllyed lelkileg és a legborzasztóbb, hogy nem tudok mit tenni érte. Egyszerűen nem tudom mit kéne tennem, ahhoz, hogy megállítsam ezt a folyamatot, mert már kezdem azt érezni ez depresszióhoz vezet. A baj az is, hogy szörnyen makacs és elutasító. Ha kérdezem, hogy mit tudnék tenni, a felelet, hogy "semmit nem tudsz".. Sokszor hallgatom, milyen keservesen zokog a másik szobából és ahogy őt is lassan engem is felemészt az egész.. Sok minden összejött neki mostanában (egy kisebb balesete volt, a kocsi tropára ment, munkanélküli, anyagi gondok, és a kapcsolatában sincs minden rendben) és én egyre kétségbeesett vagyok. Próbálok erősnek látszani, hogy legalább én ne omoljak össze, de tehetetlen vagyok. Ritkán látom rajta a szándékot, hogy tegyen valamit a változásért, inkább elsüpped a problémákban. Szóval pont az a legrosszabb, hogy legfőképpen neki kellene megoldani ezt az egészet, magában lerendezni mindent, és én ebben nem tudom, hogyan segítsek. Talán a legjobb lenne, ha egy jó munkahelyet találna, de ahogy látom ez rohadt nehéz... Teljesen belesüppedtem ebbe én is, átveszem a napi rossz hangulatot, ahányszor hazaérek iskolából ez fogad.. A mellkasomban is mindig van egy nyomó állandó érzés... Nem egy kellemes otthonos hangulat, csak a bánat és a sírás, az állandó problémák.

Kérlek titeket írjatok valamit vagy segítsetek, mert én már nem tudom mit tegyek..

Egy 18 éves lány.