Szerintetek ez jó életcél?

Nem jó. A gazdagság egy állapot. A pénz csak értékmérő, amit tényleges dolgokra lehet váltani. Mondjuk úgy, a pénz csak egy eszköz. Mivel az emberek jelentős része nem rendelkezik annyival, amennyivel elégedett lenne, így azt gondolják, ez egy lehetséges életcél. De a pénz nem boldogít. A hiánya lehet boldogtalanság forrása, de önmagában a pénz nem boldogít. A gazdagok körében nincs több boldog ember, sőt meg merem kockáztatni, hogy többen boldogtalanok, hiszen nekik még a gazdaggá válás sem lehet cél, hiszen már azok.

Az oké, hogy stabil, független anyagi helyzetet akarsz megteremteni, hogy ne azt kelljen csinálni, amit nem akarsz, hanem hogy csinálhasd azt, amit valóban szeretnél. Ilyen szempontból a gazdagság lehet részcél. De nem életcél.

Mit csinálnál ha ötösöd lenne a lottón? Oké, egy hónapig buliztál, már unod. Megkerülted a világot nyolcszor, ez is unalmassá válik. Mi az, amit önmagáért csinálnál szívesen– és nem azért, mert pénz van benn –, ami lelkesíteni tud, amiben öröm valamit elérni, és amiről úgy érzed ténylegesen értéket képvisel? Ez lenne az, ami az életcélod lehetne.

Az emberhez méltó életcélok általában egyébként olyanok, amelyeket nem lehet elérni, viszont korlátlanul lehet közeledni a cél felé. Pl. jó ideig azt gondoltam, hogy a néptánc az életcélom. Nem azért csináltam, mert muszáj, vagy mert gazdaggá tesz, hanem azért, mert szerettem, jó volt csinálni és értékesnek tartom. Soha nem mondhatod, hogy jól ismered az összes falu összes táncosának táncát úgy, hogy élvezettel tudod táncolni, de mindig lehet ehhez a célhoz közeledni. Ezt akkor is csináltam volna, sőt lehet csinálnám még ma is, ha dúsgazdag lennék. De lehet ezt csinálni úgy is, hogy minimálbérért dolgozol. Az igazán emberhez méltó életcélok nem függnek az anyagi helyzetedtől, ezek maximum abban befolyásolók, hogy mennyi időt és energiát tudsz áldozni rá, és mennyit kell a megélhetésed biztosítása miatt elcsípni belőle.

Persze az az igazi, ha valaki abból él meg, ami egyben az életcélja is.